Évk9zi 31. hét, szerda – Lk 14,25-33
Tudjuk-e, hogy mi a nélkülözhetetlen feltétele
Krisztus követésének és üdvösségünk elnyerésének?
Lukács evangélista szeretne megóvni minket a tegnapi evangéliumi példabeszéd helytelen értelmezésétől, mely szerint azon kívül, hogy elfogadjuk a meghívást az üdvösségre, semmi más teendőnk nincs. Az ettől való megóvás érdekében írja le Krisztus követésének és az üdvösség elnyerésének néhány nélkülözhetetlen feltételét. Az első alapfeltétel, hogy a Krisztussal való kapcsolatunknak mindennél fontosabbnak kell lennie. 
Előfordulhat (nem állandó jelleggel és nem is túl gyakran), hogy szembekerül egymással a Krisztushoz (és az Ő tanításához) való ragaszkodásunk, valamint az „evilági” javak megszerzése és megtartása iránti vágyunk, illetve az emberek iránti érzéseink és magatartásunk. Ezekben az esetekben mindig Krisztusnak kell lennie az első helyen. Az üdvösség elnyeréséhez Jézus mindenek fölötti szeretetére van szükség, ezzel együtt minden adottságunkra, képességünkre és minden erőnkre, Ugyanakkor mindez szánalmasan kevés és elégtelen az üdvösség elnyeréséhez. Ráadásul haszontalan, sőt akadály is lehet, ami egy toronyépítéshez és hadba vonuláshoz szükséges: a pénz, a fegyver és az evilági hatalom,
Helyes értékrendet kell kialakítanunk magunkban. Minden dolgot és minden kapcsolatot annak megfelelően kell értékelni és szeretni, hogy segít-e minket, vagy akadályoz-e Krisztus követésében, az örök üdvösség elnyerésében.
Jézus melletti döntésünkben nem szalmaláng lelkesedésre és langyos középszerűségre van szükség, hanem megfontolt, tudatos és komoly elhatározásra, minden áldozatra kész, állandó, teljes elszántságra és elköteleződésre. Jézust mindenek fölé és minden elé kell helyeznünk, mindennél és mindenkinél többre kell becsülnünk és jobban szeretnünk.
A második feltétel a keresztünk vállalása.
Ha valakit igazán szeretünk, akkor érte minden áldozatot szívesen és örömmel meghozunk, és nem érezzük, hogy ez terhet jelent számunkra. Ugyanígy, ha mindennél és mindenkinél jobban szeretjük Jézust, akkor nem érezzük tehernek a kereszt mindennapi vállalását, és ha kell, a mindenről való lemondást.
Mindezek mellett legyünk tudatában annak, hogy üdvösségünk nemcsak a mi ügyünk, hanem az Isten ügye is, aki azt akarja, hogy szeretetben teljes és boldog életünk legyen már itt a földön is.
Bíznunk kell az értünk önmagát feláldozó Jézusban, aki igazán szeret minket, és boldoggá akar és tud tenni már a földi életünkben és az örök boldogságban, amelyet egyedül az Ő követése útján és az Ő segítségével nyerhetünk el.