Évközi 27. vasárnap, B év – Mk 10, 2-12
Mi a boldog házasság feltétele?
Jézus a mai evangéliumban „a teremtés kezdetére” utalt. Az ember teremtésének az a két mondata, hogy
(1) „Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta”, és (2) „Nem jó az embernek egyedül lenni”, egymáshoz tartozik, egymásból következik, magyarázza és kiegészíti egymást. Mivel az Isten nem magányos, mert Ő a szeretet, és az embert is szeretetre teremtette, ebből következik, hogy az ember sem lehet magányos.
! Az egy Istenben a három személy attól lesz külön személy, hogy egymásnak feltétel nélkül és maradéktalanul átadják egymást. Ugyanakkor az Isten – éppen azért, mert végtelen és tiszta szeretet – , nem önző, meg akarja osztani magát a világgal. Így lett az Isten lehetősége az ember, az embernek a lehetősége pedig az Isten.
! Ha a házastársak nem vállalják a mintát: az adás – elfogadás – viszonzás Istenben fennálló kölcsönösségét és teljességét, akkor megbomlik az egység Isten és az ember, valamint a két ember: a férfi és a nő között.
Pilinszky János írta (Egy életen keresztül):
Mi törjük el, repesztjük ketté,
mi egyedül és mi magunk
azt, ami egy és oszthatatlan.
Utána azután
egy hosszú-hosszú életen keresztül
próbáljuk vakon, süketen, hiába
összefércelni a világ
makulátlan és eredendő szövetét.
Mindenki egyénileg válaszoljon az indító kérdésre! Csak szempontokat adok.
! Az Isten képére teremtett világ kétszeresen is kétpólusú, vízszintesen és függőlegesen egyaránt. A két pólus koordináta-tengelyeinek metszéspontjában (az Isten és az ember, valamint a férfi és a nő kapcsolatában) ott van a kereszt. Ahogyan Krisztusnak vállalnia kellett a keresztet, úgy kell azt vállalni a házastársaknak is egy életen keresztül, minden nap. ! Nem az anyagi gondok és bajok ássák alá a házasságot, hanem ha elutasítják a keresztet. NB! „Egyedül a keresztben van az üdvösség.”
Aztán még két fontos tényt nem szabad feledni!
(1) A szeretet lényeges része a szolgálat: a másikért és a másiknak élni, vagyis egymásnak és egymásért élni. Nincs alá- és fölérendeltség, hanem élet- és sorközösség van. A házastársak egymásnak segítőtársai. Egymásra vannak utalva, együtt kell járni az élet útját, hogy együtt küzdjenek és küszködjenek, de együtt is örüljenek.
(2) Isten nélkül még a legteljesebb házastársi egység sem lehet tökéletesen boldog. Ha legalább esténként együtt el tudják mondani Istennek, hogy a nap folyamán mi volt a jó és mi volt a rossz, ha segítenek egymásnak életté váltani a vasárnapi és ünnepnapi szentmisén hallott igéket, és ha Krisztus értünk feláldozott testének vételéből merítenek erőt az áldozatos szeretetre, akkor teljes és boldog lesz az életük itt a földön és az örökkévalóságban.