Évk. 25. vas. B. – Bölcs 2,12-20: Jak 3,16-4,3; Mk 9,30-37
Tudjuk-e, hogy közülünk az Isten előtt ki a nagyobb?
Márk evangélista, aki Péter apostol igehirdetésének hűséges lejegyzője volt, beszámolt arról, hogy egy alkalommal Jézus egy tanulmányi kiránduláson „a tanítványait készült oktatni”. A téma az lett volna, hogy „az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ezt a tervezett „mesterkurzust” azonban Jézus nem tudta megtartani, mert a tanítványok úgymond nem voltak rá „vevők”. Ugyanis „az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük”. Hogy ez nem egyszerűen egy „tanakodás” volt, azt Jézus hozzájuk intézett kérdése árulja el: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tudjuk, hogy a vitatkozó felek nem igazán figyelnek egymásra.
Sajnálhatjuk, hogy a Jézus által tervezett „mesterkurzus” a tanítványok érdektelensége miatt nem valósulhatott meg, mert számunkra is fontos lenne volna tudni, hogy Jézusnak miért kellett vállalnia a keresztet, és nemcsak neki, hanem az ő követőinek is. Így meg kell elégednünk azzal a végeredménnyel, amit az elmúlt vasárnap megfogalmaztunk, hogy „A kereszt vállalása nélkül nincs üdvösség, és nélküle nincs szeretet sem.” De legalább megismerhettük Jézus tanítását arról, hogy Isten szemében ki a ”nagyobb”.
! Vigyáznunk kell arra, hogy kapcsolatainkat ne rontsa meg a hiú versengés, az önzés és az irigység. Általános emberi kísértés, hogy másokhoz mérjük magunkat, aminek az eredménye mindig veszélyes. Ha irigykedünk másokra a képességeik miatt, akkor Istent igazságtalansággal vádoljuk. Ha pedig arra a következtetésre jutunk, hogy mi jobbak, okosabbak, becsületesebbek vagyunk, mint mások, akkor már csak egy lépés választ el minket attól, hogy fölényeskedjünk.
A mai evangéliumban Jézus azt tanácsolja, hogy „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Minden adományunkat a szolgálatra kaptuk, Jézus egyik példabeszéde alapján mindegyikünk a „rátermettsége szerint”. Az utolsó ítéletkor azt fogják számon kérni rajtunk, hogyan használtuk fel lehetőségeinket és képességeinket. Amikor Jézus eljön a világ végén, hogy ítéletet tartson, a szolgálatra való készségünk szerint fog megítélni bennünket.
Jézus saját magát állította elénk példaképül, amikor azt mondta, hogy „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja oda életét sokakért.” (Mk 10,45)
! Ha a többieknél nagyobbak akarunk lenni, akkor igyekezzünk megelőzni őket (= nagyobbak lenni) a szeretetben! Annál nagyobbak leszünk, minél inkább hasonlítunk Krisztushoz. Ő a minta, és Ő a cél. És ha az emberi gonoszság keresztre feszít minket, akkor jutunk hozzá a legközelebb. Tartsuk dicsőségünknek, ha Krisztushoz tartozhatunk!