Aug. 29. Keresztelő Szent János vértanúsága Jer 1,17-19; Mk 6,17-29
A mai nap néhány szomorú eseménye:
- 1521.: a török elfoglalta Nándorfehérvárt, majd 5 év múlva
- 1526.: megsemmisítő mohácsi csatavesztés, 15 év múlva
- 1541.: az ország fővárosa, Buda is a török kezére került.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: Hogyan teszünk tanúságot Krisztusról? Jézus hírnökei vagyunk-e a világban?
Keresztelő János sok mindenben Jézus „előfutára”. Már az ő pusztai prédikációi is Jézus eljövetelét készítették elő. Vértanúhalála Jézusnak a saját halálát juttatta eszébe. A tanítványokat is segített felkészíteni Jézus halálának elfogadására, mert Márk evangéliuma szerint Keresztelő János még halálában is Jézus előhírnökévé vált. Mert:
Ahogyan Heródiás arra törekedett, hogy megölesse Jánost, ehhez hasonlóan a főpapok is Jézus megölésére törekedtek, és szintén gonosz eszközökhöz kellett folyamodniuk, mert féltek a nép haragjától.- Heródeshez hasonlóan Pilátus is halálra ítélte Jézust, bár ő sem tudta, hogy Jézus milyen bűnt követett el.
- János tanítványaihoz hasonlóan Jézus egyik követője (az Arimatiából való József) is elment Jézus holttestéért Pilátushoz, és egy sírboltba helyezte.
(Meg kell jegyezni, hogy bár Heródes tévedett János feltámadását illetően, Jézus majd valóban feltámad.)
Márk evangélista nemcsak azt szeretné, ha olvasói Keresztelő Jánosnak, az előfutárnak a sorsában Krisztus sorsát látnák, hanem azt is, hogy Jézus mindenkori követői annyira hasonlítanának Jézusra, hogy a keresztény közösségek életét látva a kívül álló (pogány vagy zsidó) emberek azt éreznék, hogy bennük és általuk Jézus jött vissza az életbe.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett foglalkoznia Keresztelő Jánosnak Heródes Antipász negyedes fejedelem „magánéletével”? Mert lám, mi lett a következménye! Érdemes volt-e? Bizonyára megütközést váltana ki, ha szóvá tennénk mai európai uniós vezetőink magánéletének a rendezetlenségét. Azt mondanák nekünk, hogy foglalkozzunk a magunk dolgával!
NB! Aki magas vezetői pozícióban van, és nem erkölcsös a magánéletében, az nem lesz erkölcsös a közösség dolgaiban sem, és emiatt zsarolható. Nem véletlen, hogy a rómaiak éppen Heródest tudták felhasználni elnyomó és kizsákmányoló céljaik végrehajtására a saját népével szemben. Ugyanígy van ez minden korban. Jellemző, hogy egy nép hogyan viszonyul saját vezetői „magánéletének” rendezetlenségéhez. Szokták mondani, hogy „minden népnek olyan vezetői vannak, amilyet a nép megtűr, illetve megérdemel”.
Ami pedig a „magunk dolgát” illeti: ha hűségesek vagyunk Isten törvényeihez, szükségképpen üldözés ér minket miatta azok részéről, akik gátlástalanok, és úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad. Ne feledjük a mai ószövetségi olvasmány üzenetét: „Ne ijedj meg tőlük! Nem fognak legyőzni, mert én veled vagyok, és megszabadítalak!”