Évk. 21. hét, kedd – Mt 23, 23-26
Óvakodunk-e a lanyhaságtól és minden túlzástól is?
A mai evangéliumban Jézus a túlbuzgóság, illetve az aránytévesztés miatt korholta a farizeusokat. Jézus szerint ezek következménye, hogy „elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget.” Mit jelent ez a három szó? Mit követel az igazságosság? Hogy olyanok legyünk másokkal szemben is, amint azt magunkkal szemben elvárjuk! Ha legalább magunkhoz őszinték vagyunk, akkor el kell ismernünk, hogy nem vagyunk makulátlanok, ezért Isten irgalmasságára mindnyájan rászorulunk. Ez az igazság. Isten irgalmát akkor nyerhetjük el (= Isten irgalmasságában csak akkor lehet részünk), ha mi is irgalmasok vagyunk.
A túlbuzgó ember önmagát is megtéveszti. Beleéli magát olyasmibe, ami nem igaz, másokkal szemben pedig túl szigorú mércét alkalmaz, amely igazságtalan és kegyetlen.
Aquinói Szent Tamás az igazság, a szeretet és a kegyetlenség kapcsolatáról mondta:
„Az igazság – szeretet nélkül – kegyetlenség, a szeretet – igazság nélkül – rombol.”
Érdemes elgondolkodni azon, hogy szeretet nélkül mivé lesz minden:
- a kötelesség – elkedvetlenít, mert teherré válik,
- a felelősség – kíméletlenné tesz,
- az igazságosságra törekvés – keménnyé (kegyetlenné) tesz,
- a kedvesség – képmutatóvá tesz,
- az okosság – számítóvá (= önzővé), kapzsivá tesz,
- a rendre való törekvés – kicsinyessé tesz,
- a becsületességre törekvés – kevéllyé tesz,
- a hit – fanatikussá tesz,
- így az élet – értelmetlenné válik…
Ha elgondolkodunk a harmadik „legfontosabbnak” említett követelményről, a hűségről, az előzőekhez hasonló eredményre jutunk.
A hűség elsősorban állhatatos kitartást jelent egy személy vagy valamilyen feladat mellett. A hűség jóval több mint kötelesség-teljesítés. Magában foglalja azt is, hogy a magamban és a másikban végbemenő változások ellenére is kitartunk valaki, vagy valami mellett, vagyis magában foglalja mások hűtlensége esetén a megbocsátás készségét is.
Mindennek alapja ugyanaz: a hűség éltetője, forrása is a szeretet, (ahogy a hűtlenség oka a szeretet hiánya), és a hűség az igaz szeretet próbája. Ezért hangsúlyozza Jézus: „Maradjatok meg szeretetemben! Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben.”
NB-1.! Csak a szeretet ad értelmet az életnek, és csak az lehet boldog, akit szeretnek és aki szeret.
NB-2.! Az Isten szeret minket… Higgyünk benne! És törekedjünk úgy szeretni Őt és egymást, ahogyan Ő szeret minket: türelmes, jóakaró, elfogadó, tapintatos, szelíd, önfeláldozó szeretettel, ahogyan Szent Pál írta a szeretet-himnuszban (amit érdemes „lelki tükörként” használni).