Évközi 20. hét, kedd – Ez 28,1-10 – Mt 19, 23-30
Értjük-e, hogy a gazdagság miért és hogyan teszi nehézzé az Isten országába való bejutást?
A mai evangéliumban Jézus azt mondta, hogy a gazdagság nagy akadálya az Isten országába való bejutásnak. Hogy miért, ehhez tudnunk kell, hogy mit jelent az „Isten országa”.
A magyar nyelvben az „ország” elnevezés az „uraság – urszág – ország” szótörténeti fejlődés eredményeként alakult ki. Vagyis Isten országa Isten „uraságát”, Isten uralmát jelenti az emberek szívében-lelkében, vagyis ahol Isten akarata érvényesül. Ez az „ország” nem hely, hanem állapot. Amikor a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod!”, akkor azt kérjük, hogy az ember részéről legyen meg a készség Isten akaratának megismerésére, elfogadására és megtételére. Jézus azért mondhatta, hogy benne elérkezett az Isten országa, vagyis Isten „uralma”, mert ő egész életében az Atya akaratát kereste és végre is hajtotta.
Aki „be akar lépni Isten országába”, annak keresnie kell Isten rá vonatkozó akaratát. És miután imádságaiban a Szentlélek vezetése által megismerte Isten akaratának rá vonatkozó mindennapi részleteit, törekednie kell annak teljesítésére. Ehhez szintén a Szentlélek ad segítséget, erőt.
Jézus korában az írástudók meg voltak győződve arról, hogy a vallásos életért a jutalom az Isten „áldása” = a gazdagság. Jézus ezzel a tévhittel szemben felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdagságnak megvannak a veszélyei: az önzés, az anyagiasság, a szívtelenség és az elbizakodottság. A gazdagság vakká is tesz, mint a gazdag ifjút, aki nem ismerte fel a nagy lehetőséget, és nem tartotta kitüntetésnek, hogy Jézus meghívta őt a követői közé.
Isten „országának” az alapja az igazság és a szeretet. A gazdagok nagy része éppen ezekkel az erényekkel áll hadilábon, mivel a gazdagság megszerzésének és fenntartásának eszköze egyrészt gyakran az emberek megrövidítése (= igazságtalanság), másrészt az önzés. Ha a gazdag ember teljesítené Isten akaratát, akkor elosztaná vagyonát a rászorulóknak. De ha valaki megmarad szívtelennek, akkor ez azt jelenti, hogy nem a szeretetet, vagyis nem a másokért való élés gyakorlatát választja, tehát következésképpen nem is akar belépni az Isten országába.
Amikor Péter azt kérdezte, hogy mi lesz a jutalmuk azért, mert mindenüket elhagyva követték Jézust, akkor Jézus semmit sem ígért erre a földi életre, semmi földi előnyt és földi gazdagságot, hanem egyedül az örök életet. Azt ígérte, hogy amikor ő a dicsőséges trónjára ül, akkor az ő apostolai együtt ülnek majd vele tizenkét trónon, hogy az igazságosság és a szeretet alapján ítélkezzenek Izrael tizenkét törzse fölött. Ennél nagyobb hatalmat és dicsőséget elképzelni sem lehet.
Aki tehát az Isten országa érdekében le tud mondani az anyagi előnyökről, annak a számára a Krisztussal való együttlét lesz a jutalom. Kell-e annál nagyobb jutalom, mint Krisztussal, Máriával, az összes szentekkel, valamint szeretteinkkel együtt lenni az örök boldogságban? Ezért valóban érdemes mindent odaadni!