Aug 20. – Mennyire törődünk a Szent István királyunktól kapott örökségünkkel, az ő nekünk szóló üzenetével?
Paul Claudel francia író, költő, diplomata írta Szent István Intelmeinek elolvasása után (100 éve, 1920 előtt!): „A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar nép, amelynek már a mai európai emberiség hajnalán ilyen hallatlan eszű királya volt… Erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”
Szent István keresztény hazát akart adni a nekünk és a velünk élő népeknek, mert tudta, hogy csak ennek van jövője. Tudta, hogy békére és lelki közösségre van szükség a többi népekkel, és csak Krisztus ad erőt és értelmet az egyén és közösség életének. ! Krisztus nélkül nincs béke! Európában a Krisztusba vetett közös hit teremtett békés kapcsolatokat az emberek és a népek között.
Szent István Jézus Krisztust állította a magyar nép elé. Ő igazít el minket a világban, Ő az erőforrásunk, Ő a jövőnk biztosítéka. Ő segít abban, hogy bölcsen és reálisan, személyes áldozatokra is készen, szeretettel éljünk a világban. ! Csak Krisztus adhat életünknek szilárd alapot, biztos jelent és jövőt itt a földi hazánkban, és csak általa juthatunk el égi hazánkba is!
Az evangélium példabeszéde erőteljes felhívás a gyakorló vallásos életre: nem elég csak hallgatni Jézus tanítását, hanem szerinte is kell élni. A sziklára épült ház szilárdságát a Jézus tanításához való ragaszkodás adja. Ez lehet a haza, a nemzet, a család, vagy bármilyen közösség.
Amikor Szent István királyunk ünnepén ezt az evangéliumot hallgatjuk, akkor a földi házra és hazára egyformán gondolunk. A magyar nyelvben a ház és a haza szó ugyanabból a tőből származik. Ami a mai példabeszédben a házról szól, az a hazánkra is vonatkozik.
Nehéz lenne megválaszolni azt a kérdést, hogy Szent István melyik hazát tartotta fontosabbnak: ezt a földit, vagy az örökkévalót. Valószínűleg úgy gondolta, hogy a kettőt nem lehet szétválasztani. De az örökkévalót tette első helyre, ezért földi szempontból is maradandót alkotott.
Jézus nem földi, „evilági” sikereket ígért azoknak, akik életüket az ő törvényeihez igazítják, és nem „evilági” biztonságot. De már a földi életre is érvényes, hogy tartós, maradandó (az örök életre is megmaradó) kapcsolatokat csak Istenben, Istennel tudunk létrehozni. Aki maradandó közösséget akar létrehozni, az csak Istenre építhet.
Az ószövetségi olvasmány tanításából nagyon fontos az a mondat, amelyre nem szoktunk eléggé figyelni: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.” (! Nagyon kell vigyáznunk, hogy mit engedünk be!) István halála után az egyik névtelen krónikás jegyezte fel: „Mindenkor úgy viselkedett, mintha Krisztus bírói széke előtt állna. Belső szemeivel az Ő (Krisztus) jelenlétének fenséges ábrázatát látta, s azt tanúsította, hogy Krisztust viseli ajkán, Krisztust szívében, Krisztust minden cselekedetében… Aki – hogy az egekben örökre épült szállása legyen – önmagát tette a földön az Úr hajlékává.” Kövessük őt! Legyünk mi magunk (is) templommá, az Istennel való találkozás színhelyévé mások számára is!