Aug. 11. Szent Klára – Jn 15, 4-10
Fontosnak tartjuk-e megismerni, elfogadni és viszonozni Istennek irántunk való szeretetét?
Klára Szent Ferenc prédikációit hallgatva figyelt fel Krisztus irántunk való szeretetére és a nekünk felajánlott nagy lehetőségre: a Krisztus iránti viszontszeretetre.
A mai evangéliumi részlet Jézusnak azzal a mondatával kezdődik, hogy „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok”. Azért illik ez a mai ünnephez, mert Klára és nővértársai úgy akarták – és a mai napig úgy akarják – átadni magukat Krisztusnak, hogy gondolatvilágukban, érzéseikben és vágyaikban mindig azt szeretnék átélni, amit Krisztus:
ahogyan Ő gondolkodik, ahogyan Ő érez, és azt tenni, amit Ő akar. Ez jelenti azt, hogy egységben vagyunk Jézussal.
Mivel Jézus azt mondta, hogy „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket”, a Jézussal való egységnek megfelelően ugyanannak a szeretetnek a megélésére törekednek, mint ami az Istenben (az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben) van.
Jézus az övéihez való viszonyát a szőlőtő és szőlővesszők hasonlatával szemlélteti. Az „én vagyok az igazi szőlőtő” olyan kinyilatkoztatás, mint pl. „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Egyedül Jézus a természetfeletti élet forrása, ezt fejezi ki a jelző hangsúlyozása: Ő az „igazi” szőlőtő. A háttérben pedig az Atya áll, mint szőlőműves. Jézus egész küldetésének az Atya a kezdeményezője és kísérője. Ő vezeti a hívőket is Jézushoz, és utána is közvetlenül belenyúl a közösség életébe. A terméketlen vesszőket lenyesi, a termőket pedig megtisztítja, hogy még többet teremjenek.
Jézus megmondja az ő szeretetében való megmaradás feltételét is: „ha teljesítitek parancsaimat”. A szeretet tehát nem merülhet ki érzelmekben és szavakban. A szeretet kifejezése csak a parancsok teljesítése lehet. Jézus maga is úgy tanúsította szeretetét az Atya iránt, hogy maradék nélkül elvállalta és teljesítette az Atyától kapott küldetést, az ő akaratát. Az Atya iránti szeretetét pedig legfőképpen a keresztáldozat vállalásával mutatta ki.
Jézus külön hangsúlyozta, hogy nélküle semmit sem tehetünk. A tőkéről leválasztott vessző elszárad, és csak arra jó, hogy elégessék. Ez nemcsak az apostolok tevékenységére vonatkozott, amely Jézus segítsége nélkül eredménytelen volna. Vonatkozik ez mindenkinek az egyéni vallásos életére is. NB! Csak azok a tettek érdemszerzők (!), amelyeket a kegyelem állapotában, tehát mint Krisztus „tagjai” viszünk végbe.
A megmaradás és a gyümölcshozás összefügg egymással. Aki Krisztusban marad, az bő termést hoz. De milyen gyümölcsöt kell a hívőknek teremniük? A termés itt az eleven hitet és az áldozatos szeretet jelenti. Amit Klára és nővértársai Szent Ferenc prédikációjának hatására felismertek, az mindegyikünknek a hivatása. Úgy kell élnünk a mindennapokban, hogy gondolataink, érzéseink, vágyaink egyek legyenek Jézuséval. „Kötelességeink” teljesítése pedig az iránta való szeretetünk kifejeződése és megvalósulása. Örömünk oka pedig az, hogy egészen megtesszük az Atya akaratát, és ezzel megmaradunk Isten szeretetében.