18. vas. B. – Kiv 16,2-4.12-15; Ef 4,17.20-24; Jn 6, 24-35
Tudjuk-e, hogyan lesz számunkra Jézus az „élet kenyere”?
A mai evangéliumban Jézus azt állítja, hogy „Én vagyok az élet kenyere”, „aki életet ad a világnak”. Három vasárnap áll rendelkezésünkre, hogy Jézusnak ezt a kijelentését megértsük. Majd a 20. vasárnapon (két hét múlva) fogunk eljutni ahhoz a részhez, ahol Jézus azt fejtegeti, hogy „az ő teste valóban étel, és az ő vére valóban ital”. Tehát Jézus szavai az Eucharisztiára utalnak. 
Ismerjük protestáns testvéreink értelmezését, akik szerint nem Jézus „eucharisztikus” testéről van szó. Szerintük Jézus az ő tanítására, és a benne való hitre gondolt. Amikor a mai evangéliumban azt kérdezték Jézustól, hogy „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”, Jézus azt válaszolta: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött.” Azt is tudjuk, hogy a hit – cselekedetek nélkül – halott. Hiába járul valaki szentáldozáshoz, ha Jézus tanítását nem váltja életté.
Jézus a pusztában megkísértő sátánnak mondta, és a mai evangélium előtti „allelujás versben” is szerepel, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való”.
Minden szentmisén két gazdagon terített lakodalmas asztal vár ránk. Az egyik az ige asztala. Meg kell találnunk és magunkhoz kell vennünk azt az eledelt, amit Jézus igéjének asztalán személyesen nekünk készít.
Jézus eledele („kenyere”) az volt, hogy megtegye az Atya akaratát. Jn 4,34-ben mondja: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött engem”. Ebből következik, hogy Jézus akkor fog élni bennünk, ha az ő példája szerint az Atya akarata a mi számunkra is éltető „eledel” lesz. Minden szentmise tanító részében meg kell ismernünk Isten ránk vonatkozó akaratát.
A másik az „Eucharisztia” asztala. Erre nagy szükségünk van. Nemcsak Jézus tanítását, hanem az átváltoztatott kenyérben és borban Jézus értünk feláldozott életét, halálát és feltámadását is „kenyérként”, azaz táplálékként kell fogyasztanunk. Azért vesszük magunkhoz Krisztus feltámadott testét, hogy legyen erőnk a Jézustól kapott tanítás megvalósítására.
Jézus úgy lesz emberi természetünk részévé, mint ahogy a földi kenyeret és táplálékot az ember szervezete életének fenntartójává és táplálékává teszi. A mai szentleckében hallhattuk: „Vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások romlásba döntenek! Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben!” „Új emberré” kell lennünk, „aki az Istenhez lesz hasonló, igaz és valóban szent teremtmény”. Jézus fokozatosan önmagává alakít át minket. Ahogy Szent Pál írja (Gal 2,20): „Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”.
! Az Eucharisztiából erőt merítve könnyebben tudjuk teljesíteni Isten akaratát. Nehezebb helyzetben vannak, ezért részvéttel gondolunk protestáns testvéreinkre és azokra a katolikus testvéreinkre, akik nem járul(hat)nak az Eucharisztia asztalához. Kérjük a Szentlelket, segítse meg őket Isten akaratának teljesítésében, hogy együtt lehessünk velük az örök életben a mennyei lakoma asztalánál.