Évk. 14. hét, szombat – Mt 10, 24-33
Vállaljuk-e mások előtt, hogy keresztények vagyunk?
Az elmúlt vasárnaptól kezdve ezen a héten minden nap arról volt szó az evangéliumi részletekben, hogy mindnyájunknak küldetésünk van, és mindnyájunknak meg kell találnunk a sajátos, egyéni küldetésünket.
Mindegyikünk küldetésében vannak közös jegyek is. Tanúságot kell tennünk Jézusról, annak minden következményével 
együtt, amelyek olykor félelmetesek is lehetnek.
Furcsa módon a félelemmel szemben Jézus először egy nagyobb félelmet állított szembe. ”Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is és a testet is a pokolba taszíthatja.” De ez utóbbit csak az Isten teheti meg. Tehát jobban kell félni az Istentől, mint az emberektől.
A mai evangéliumi részletben Jézus háromszor is mondja, hogy „Ne féljetek!”. – Többen megszámolták, hogy a Szentírásban ez a felszólítás (hogy „Ne féljetek!”) legalább 365-ször szerepel. Az év minden napjára jut egy. Az evangéliumban Jézus a verebeket említette, amelyeket soha nem értékelt senki, de a Mennyei Atya minden egyes verébre is gondol. Majd Jézus hozzátette: a Mennyei Atya számára mi sokkal értékesebbek vagyunk, mint a verebek. Miért? Mert személyes és örök szeretettel szeret minket, amire persze válaszolnunk is kell.
Újabb kérdések: elfogadjuk-e Isten szeretetét? És hogyan válaszolunk rá? – Tanúságot kell tennünk Isten iránti viszont-szeretetünkről életünkkel, cselekedeteinkkel. Más helyeken kifejezetten (a mai evangéliumban csak burkoltan) azt is többször mondta Jézus, hogy „Bízzatok!” A félelem megbénítja az embert, a bizalom szárnyakat ad.
Miben bízzunk?
1. Bízzunk a gondviselő Mennyei Atyában, aki a legkisebb teremtményeit is óvja, védi.
2. Bízzunk Jézus ígéretében: „Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt.”
3. Bízzunk a Szentlélekben. Jézus más alkalommal mondta, hogy azért ne féljünk, mert a Szentlélek meg fog segíteni, erővel tölt el minket.
Vegyük megtiszteltetésnek és Isten bizalmának, ha alkalmasnak talál minket arra, hogy próbának vessen alá, és ezáltal még jobban megtisztítson és megerősítsen minket!
Most már csak az a kérdés, hogy akarunk-e Jézus igazi barátainak bizonyulni? Ha igen, akkor bíznunk kell abban is, hogy Isten meg fog segíteni minket abban, hogy Jézus igazi barátainak bizonyuljunk! Aki vállalja Jézust mások (a hitetlenek) előtt is, annak a jutalma az lesz, hogy azt Jézus is vállalja az örök életben a Mennyei Atya előtt. Ha valaki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Mennyei Atyám előtt.” Kell-e ennél nagyobb jutalom?
Mindent összegezve: az Isten gondviselésébe, az ő hűséges szeretetébe vetett bizalom adjon nekünk erőt, hogy ne féljünk megvallani Jézust az emberek előtt!