Júl. 3. Szent Tamás apostol (rövid) – Jn 20,24-29
Hiszünk-e Isten szeretetében, és hatékonyan tudunk-e tanúságot tenni róla?
Mire gondolunk: mi volt az oka annak, hogy Tamás apostol nem fogadta el a tanítványok tanúságtételét? Miért nem akarta elhinni, hogy az Úr Jézus föltámadt és él? Mi a hitnek az akadálya, illetve mi a kételkedés oka?
A Jézusban való kételkedés mélyén sok esetben az Isten szeretetében való kételkedés és valamilyen csalódás (lelkiismeretünk nyugtalansága) húzódik meg.
Tamás első jelként azt kapta, hogy Jézus belelát a szívébe. Aztán az Úr Jézus a testén levő sebek nyomaival nemcsak azt akarta bizonyítani, hogy ő él, hanem hogy mennyire szeret minket.
Hitünk lényegét így foglalta össze szent János: „Megismertük a szeretetet, és hittünk benne!” (1Jn 4,16). Ha valami miatt nem bízunk eléggé Isten szeretetében, és ha hiányosságaink vannak az egymás iránti szeretetünkben, akkor ezek a hitünk hiányát bizonyítják, és a hit akadályát (!botrányt!) jelentenek mások számára. Ha nem viszonozzuk Krisztus szeretetét, vagyis ha nem szeretjük őt mindenek fölött és mindennél jobban, és nem tudjuk (nem akarjuk) úgy szeretni egymást, ahogy ő szeretett minket, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy hiteltelen a kereszténységünk! De ha mások is megtapasztalják, hogy valóban szeretjük az Istent és egymást, akkor ez segítséget jelent másoknak is, hogy higgyenek az Istenben.