Évk. 10. hét, szombat – Mt 5,33-37
Tudjuk-e, hogy miért nem szabad hazudni és esküdözni?
Jézus korában (és azt megelőzően is) az eskü: (lat. iuramentum): Isten és az Ő nevének tanúságul hívása az igazság mellett. Lényegében az esküt arra „használták”, hogy a mondottak igaz voltát megerősítsék.
Mivel az eskü biztonságot adott a feleknek, ezért jogos volt. A házasságkötéskor tett eskünek ma is ez a szerepe. 
Gyakran megkülönböztették az „állító”, a „tagadó” és az „ígérő” esküt.
Ahhoz, hogy Istennek (vagy Isten nevének) segítségül hívása egy dolog bizonyítására megengedett legyen, az kell, hogy az eskü (1) belátással, (2) igaz dologban és (3) igazmondással történjék. Belátással: azaz körültekintéssel, okossággal, megfontoltan és tisztelettel; igaz dologban: vagyis az eskü igaz, megengedett és tisztességes dologra vonatkozzék; igazmondással: azaz mindenben egyezzék az igazsággal. Ha ez a 3 követelmény nincs meg, akkor nem szabad esküdni.
Meg kell jegyezni, hogy maga Jézus sem utasította el a főtanács által kívánt esküt (Mt 26,63), és Szent Pál is többször is megerősíti tanítását esküvel.
Jézus a mai evangéliumban viszont azt mondja: „Egyáltalán ne esküdjetek!” Mi váltotta ki Jézus éles szembefordulását az eskü gyakorlatával?
Egyrészt az, hogy a farizeusok igyekeztek kibúvókat keresni, azaz olyan lehetőségeket találni, amikor nem volt kötelező az eskü megtartása. Másrészt, sokan visszaéltek az esküvel, sok esetben hamis vagy valótlan dolgok bizonyítására akarták felhasználni azt.
Amikor Isten nevét hívjuk segítségül a kijelentések igazolására, ez visszaélésre ad alkalmat, mivel azt feltételezzük, hogy az eskü alatt mondottak éppen az Istenre való hivatkozás miatt mindig igazak, pedig sajnos, egyesek ezt hamis állításaik elfedésére használták fel. Az olyan ember, aki sokszor és könnyedén esküdözik, valószínűleg nem az igazat mondja.
Jézus azért tiltotta meg határozottan és kivételt nem tűrően az esküt, mert szerinte a kimondott szavaknak minden esetben egyezniük kell az igazsággal. És ha ez így van, akkor teljesen felesleges esküdözni. Ha igazmondóak vagyunk, (márpedig azoknak kell lennünk!) akkor egyáltalán nincs szükségünk esküre.
! Az igazmondás eskü nélkül is kötelező. A hazug beszéd ugyanis lerombolja a bizalmat az emberek között.
! A „kegyes hazugság” sem megengedett. Ugyanakkor nem kell feltétlenül megmondani az igazat, sőt bizonyos esetekben nem is szabad! „Az igazság szeretet nélkül kegyetlenség” (Aquinói Szent Tamás). Kitérő választ lehet adni, olykor kell is, ha valaki olyan dolgot akar megtudni, ami nem tartozik rá. Ilyenkor lehet/kell jelezni, hogy „ez titok”, de hazudni, vagyis az igazság ellenkezőjét állítani, mindig bűn.
Kövessük Jézusnak a mai evangélium utolsó mondatában adott felszólítását: „Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól való.”