Évk. 8. hét, szombat – Mk 11, 27-33 – Vallásos életünkre jellemző-e a bűnbánat és a megbocsátás?
Amikor a zsidó vallási vezetők a templom megtisztítása után feltették Jézusnak azt a kérdést, hogy „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus a válaszát attól tette függővé, hogy az ő kérdésére válaszolnak-e. Erre a farizeusok „Nem tudjuk!” válasza valójában kibújás volt a válaszadás alól. 
Bűnös magatartás, mert mögötte nem az igazság megismerése és elfogadása utáni vágy húzódott meg, hanem lényegében elutasítás volt. A „tartózkodó” ember nem állít és nem is tagad, nem kötelezi el magát, nem vállal felelősséget. Jézus kérdésére a főpapok tudták ugyan a helyes választ, de nem akarták elfogadni.
Mi tudjuk, hogy Jézusnak honnan van a hatalma. De újra és újra tudatosítanunk kell magunkban, hogy mire van hatalma. Jézusnak „hatalma van a bűnök megbocsátására”. A tegnapi evangéliumban megdöbbentő, hogy Jézus a fügefán nem talált gyümölcsöt, és emiatt elszáradásra kárhoztatta, pedig még nem is volt itt a fügeérés ideje. Megértettük, hogy minden életkornak megvannak a hitből fakadó megfelelő gyümölcsei, és ezeket Jézusnak joga van bármikor számon kérni, vagyis hogy vallásosságunk ne legyen terméketlen, gyümölcstelen. Mindenekelőtt a bűnbánat gyümölcseit kell megteremnünk.
„Tiszta helyet kell készíteni” szívünkben, „minden szemetet ki kell seperni, még szorongásainkat is”, ahogyan Assisi Szent Ferenc figyelmeztetett. Ez csak a Szentlélek által lehetséges. De nem elég megszabadulnunk bűneinktől, hanem mindennek azért kell történnie, hogy „teret adjunk az Istennek”, vagyis kérnünk és engednünk kell, hogy Isten „lakást vegyen nálunk”, azaz betöltsön minket életével. Múlt vasárnap azt tudatosítottuk, hogy „A keresztség által a Szentháromság tulajdona és védettje lesz a megkeresztelt.” A megkeresztelkedés által személyes kapcsolatba kerülünk az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, és ezt a kapcsolatot tudatosan ápolnunk kell. Ez lelki életünk legfontosabb feladata. Enélkül nincs sok gyümölcsöt termő vallásos élet.
Tudnunk kell, hogy a világon minden a kisebb ellenállás, a kisebb nyomás, a kisebb töltés felé vándorol. Vákuum pedig sehol sincs, így a „lelki életben” sem. („Mi dolgunk a világon? Tápot adni lelki vágyainknak”, ahogy Vörösmarty írta a Gondolatok a könyvtárban c. költeményében.) Azért kell magunkban nagyobb „töltést”, nagyobb „erőteret” biztosítani Isten jelenlétének, hogy ne találjon magának helyet a gonosz. A „világ” mérgei ellen nincs más védőfelszerelés és nincs más védekezési mód. Egyre élőbb, személyesebb kapcsolatra kell törekedni mindhárom isteni személlyel, az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel külön-külön, imádsággal, Jézus tanításának figyelmes meghallgatásával és megvalósításával, valamint az Eucharisztia méltó módon való magunkhoz vételével.
! Így készüljünk a holnapi ünnepre, bűnbánattal, vagyis testünk-lelkünk templomának kitakarításával és feldíszítésével!