Húsvét 6. hete, hétfő – Apcsel 16,11-15; Jn 15,26-16,4
Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mindnyájunknak nagyon fontos szerepünk van az üdvözítés művének szolgálatában?
Jézus tanítványai talán még Jézus búcsúbeszéde alatt sem gondoltak arra, hogy nekik milyen nagy szerepük lesz Jézus üdvözítői művének folytatásában. Még kevésbé gondoltak arra, hogy olyan meghurcoltatások várnak rájuk, amelyekről Jézus beszélt: „eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.”
Mi pedig azt gondoljuk, hogy ezek a mondatok csak az apostolokra vonatkoztak. Esetleg elfogadjuk még, hogy legfeljebb a papokra vonatkozhatnak. De arra már nem gondolunk, hogy az egyszerű hívőkre, sőt még a nőkre is. Hogyan is kerülhetnénk mi ilyen helyzetekbe? – Egyszerűen úgy, hogy a Szentlélekre hallgatunk, és mindig azt tesszük, amit Ő mond nekünk.
A Szentlélek vezette Jézust földi működése során. A Szentlélek igazi tanúságtétele Jézus feltámasztása, hogy megdicsőítette Jézus testét, és ezáltal kinyilatkoztatta a világnak, hogy Jézus az Atya Egyszülöttje, Isten hatalmas Fia.
Az apostolokat is a Szentlélek segítette. Ugyanúgy együttműködött velük, mint Jézussal, vezette őket, sugallva, hogy hova menjenek, és hova ne menjenek. Ő adott isteni erőt emberi szavaiknak. A Szentlélek segítségével tudtak helyt állni akkor is, amikor meghurcolták őket.
A Szentlélek segít minket is a tanúságtételben. A magukat egyszerű hívőnek tartó nőket is. Az Apostolok Cselekedeteinek mai részlete fényt vet a nőknek az Egyházat fenntartó szerepére is.
A szentleckében azt hallottuk, hogy Filippiben a megtértek között volt a bíborárus Lídia asszony, akinek „megnyitotta szívét az Úr, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait.” Egyetlen asszony nagylelkűsége megnyitotta az utat egész Európa missziójának megindításához.
Lídia megtérése és az ő vendéglátó szeretete emlékeztet arra a készséges lelkületre, amellyel Szűz Mária befogadta az örök Igét, amely szintén nélkülözhetetlen volt üdvösségünk művében. De gondolhatunk arra a szolgáló szeretetre is, amellyel Márta vendégül látta a Mestert, vagy arra az odaadó figyelemre, amellyel Márta nővére, Mária hallgatta Jézus tanítását, és azokra az asszonyokra, akik a háttérben gondoskodtak Jézusról és az apostolokról egész útjuk során.
Fogadjuk el, hogy nélkülözhetetlen a nők szerepe az Egyházban. Sajátos női karizmájukkal, sokszínű és nélkülözhetetlen tevékenységükkel kiegészítik a hithirdető és egyházszervező férfiak munkáját. Úgy kell együttműködniük az apostoli szolgálatot hivatásszerűen ellátó férfiakkal, amilyen egységben, mégis csodálatos „munkamegosztásban” Krisztus és a Szentlélek tevékenykedik.
Kérjük a magunk számára a Szentlelket, hogy teremtsen bennünk új, odafigyelő szívet, vagyis tegye készségessé szívünket Isten szavának teljesítésére, és így tudjunk tanúságot tenni a feltámadt Krisztusról!