Évközi 19. vasárnap
Bölcs 18,6-9; Zsid rövidebb! 11,1-2, 8-12; Lk 12,32-48
Mit tartunk életünk legnagyobb kincsének?
Jézus a mai evangéliumban azt mondja, hogy „Készítsetek magatoknak … kifogyhatatlan kincset a mennyben… Ahol a kincsetek, ott a szívetek is”.Mi lehet az a kifogyhatatlan kincs, amely mindörökre megmarad?
Az evangéliumi részlet következő mondataiban Jézus azt ajánlja, hogy „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak.” Azután még hozzáteszi, hogy „Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál.”
Az Úr nem csupán az utolsó ítéletkor, valamint a halálunk után érkezik, hanem földi életünk minden napján jön, sőt ígérete szerint velünk van minden nap a világ végéig. Az utolsó ítélet nagy meglepetése az lesz, hogy földi életünk során Vele találkozhattunk mindennap. Félő, hogy elhalad mellettünk úgy, hogy nem ismerjük Őt föl. Ezért fontos, hogy éberen várakozzunk Rá. Ez nem semmittevést jelent, nem is az a fontos, hogy nagy tetteket vigyünk végbe, hanem hogy amit teszünk, azt nagy szeretettel tegyük. Ismerjük fel Őt azokban, akik napról napra a mi segítségünket várják! Az utolsó ítéleten azt fogják majd számon kérni tőlünk, hogy mindennap készek voltunk-e Jézus szolgálatára lenni.
A ránk bízottak gondos ellátásához hűségre, valamint okosságra van szükség. A hűséges szolga ura akaratát igyekszik teljesíteni. Az okos szolga pedig tudja, hogy bármikor megérkezhet ura, ezért arra vigyáz, hogy bármelyik pillanatban kész legyen a számadásra. Ha a szolga nem megfelelően bánik a rá bízottakkal, illetve ha tisztségét önző módon a saját érdekeire használja, akkor számolhat tettei súlyos következményeivel.
A bennünket körülvevő világ erre a földi létre van berendezkedve. Pedig a napnál is világosabb, hogy nem élünk örökké ezen a földön. Holt biztos tény, hogy mindnyájan meghalunk. De az is ugyanilyen biztos, hogy Isten van, valamint hogy van örök élet. Végül pedig az is biztos, hogy csupán azok jutnak a boldog örök életre, „akiket uruk megérkezésekor ébren talál”.
Egy jó cselekedetekkel eltöltött élet után ígérte Jézus, hogy: „akiket uruk megérkezésekor ébren talál,… asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik”. Mert amint földi életében, úgy dicsőséges eljövetelekor sem azért jön majd, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.
A mi kifogyhatatlan kincsünk az, hogy Istennek szolgálhatunk, nem félelemből, nem is kötelességből, hanem azért, mert Ő szeret minket. Valójában Ő Maga a mi kifogyhatatlan kincsünk a mennyben.
***
Kép forrása: pixabay.com