Évközi 18. hét, csütörtök – Mt 16,13-23
Mi kinek tartjuk Jézust? Vállaljuk-e Őt?
Jézus azért vette maga mellé a tizenkét apostolt, hogy nevelje őket, erősítse hitüket, hogy majd ők legyenek tanúi a világban, illetve folytassák az ő művét. Ezért nekik is ki kellett állniuk a próbát. Miután egy éven át látták Jézus tetteit, valamint hallották az ő tanítását, Jézus elérkezettnek látta az időt, hogy vallomást vegyen ki belőlük.
Jézus kérdése kettős. Egyrészt hogy mi az emberek véleménye róla, másrészt hogy a tanítványok kinek tartják Őt, valamint vállalják-e Őt.
A nép véleménye megoszlott. Jézusban valamelyik próféta újraéledését látták, valamint csupán földi uralmat vártak tőle. Az apostolok nevében Jézusról Péter beszélt. Márk megelégszik annak közlésével, hogy Péter Messiásnak mondja Mesterét (Mk 6,29). Máté az egész választ közli: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ez azt is magában foglalja, hogy Ő mindenestől felülről van.
A történet mutatja, hogy a tanítványokban már működött Isten kegyelme, amely elvezette őket az igaz hitre. Az Egyház hierarchiája is kezd már kialakulni. Az apostolok csoportjának szóvivője Péter, aki a Mennyei Atya sugallatával jut el az igaz hitre. Az Egyház mögött tehát megvan az isteni jótállás.
Péter hitvallását követően Jézus a rá váró szenvedésekről beszélt az apostolainak. Szavai nem csupán értetlenséget váltottak ki, hanem Péter apostol részéről ellenkezést is: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22). Azért tiltakozott, mert nem értette, nem tudta elfogadni sem, hogy a Messiásnak szenvednie kell, sőt meg fogják ölni.
Péter, valamint apostoltársai szívesebben örültek volna egy olyan Messiásnak, aki dicsőségesen lép az emberek elé. Ez meg is történik majd Jézus feltámadásával, de ehhez előbb szükséges volt átlépnie az Úrnak a halál kapuján. Minden esetre a megváltás úgy fog megtörténni, ahogyan azt a mennyei Atya akarja, nem pedig úgy, ahogyan azt az ember jónak látná. De csupán miután minden megtörtént, azaz a kereszten Isten terve szerint beteljesedett a megváltás, valamint miután a feltámadás új fénybe állította azt, akkor értik majd meg az apostolok, hogy mit akart az Atya.
Jézus szenvedésére, halálára gondolva néha talán bennünk is kérdések merülnek föl. Miért volt szükség arra, hogy a megváltás éppen kereszthalál által történjen meg? Miért nem más módot választott a mennyei Atya? Nem volt rá más lehetőség? Ha lett volna, akkor azt választotta volna. Hiszen mégiscsak az ő szeretett Fiáról volt szó.
A jelenet azt is tanítja, hogy Jézus tudatosan vállalta a szenvedést, tudatosan hozta meg áldozatát, mert engedelmeskedni akart az Atyának.
Ha elfogadjuk Krisztust, valamint Vele együtt az ő Egyházát is, méghozzá Máriával, Péterrel, valamint utódaival együtt, akkor tartozunk ahhoz az Egyházhoz, amelyen „nem vesznek erőt a pokol kapui”.
***
Kép forrása: https://create.vista.com