Évközi 17. hét, péntek – Mt 13,54-58
Rádöbbentünk-e arra, hogy megmaradásunk egyedüli esélye a Jézusba vetett hit?
Elgondolkodtató, hogy a Jézus korabeli farizeusok, akik a legvallásosabbaknak tartották magukat, miért nem fogadták el Jézust. De még megdöbbentőbb, hogy az ő szent élete, csodái, valamint az isteni titkok feltárása ellenére a názáretiek is „csak botránkoztak rajta”. Máté evangélista megjegyzi, hogy Jézus „hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.”
Miért nem hittek Jézusnak? Mert a korábbi évek alatt Jézusról kialakított képükbe nem illett bele mindaz, amit láttak, amit hallottak Róla. Akadályozva voltak előítéleteik, elvárásaik miatt.
Jézusban megmutatkozott, ugyanakkor el is rejtőzött az Isten. Egyedül a hit szemével lehet(ett volna) felismerni Jézusban az Istent. Jézus végső bizonyítéka a feltámadás, de azt is csak azok képesek elfogadni, akik el tudják fogadni, hogy az élet valódi, egyetlen megoldása a feltámadás. Sokan, sokszor hangsúlyozták már napjainkban is, hogy a Jézus korabeli zsidóság számára csak az biztosította volna az egyedüli lehetőséget, hogy Jeruzsálem megmeneküljön a pusztulástól, ha hittek volna Jézusban, ha elfogadják tanítását (pl. a rómaiaknak fizetendő adó kérdésében).
Ahogyan annak idején nem hittek Jézusnak, hanem haragra gerjedtek ellene, ugyanúgy ma sem hajlandóak sokan tudomásul venni, hogy nagy válságunknak (nemzetünk létszámbeli fogyásának) az oka a hitetlenség (a múltban, illetve ma is). Fennmaradásunk záloga pedig egyedül a Krisztusba vetett hit (lenne).
Nem merünk (nem akarunk?) szembenézni pl. azzal a történelmi ténnyel, hogy egyetlenegy olyan kultúra sem maradt fenn, amelyben a családok termékenységi indexe kisebb volt, mint 1,9. (Nálunk ez most 1,6 körül van.) A fennmaradás minimuma pedig 2,11. (A muzulmán államokban ez 8,1 fölött van!) Ha ez az érték 2,11 alá csökken, akkor lehetetlen a fennmaradás, illetve nem létezik olyan gazdasági modell, amely azt biztosítaná.
Jézus megígérte, hogy: „veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” (Mt 28,20). De vajon mi akarunk-e Vele lenni, valamint együttműködni Vele? Megbeszéljük-e Vele dolgainkat, tennivalóinkat? Kérjük-e az ő tanácsát, elfogadjuk-e a segítségét? Hiszen azt mondta, hogy: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).
Jézus Krisztus a mai lelkipásztoraink szavával is szól hozzánk. Ő megígérte, hogy „akik ketten-hárman együtt vannak az ő nevében”, azokkal Ő is ott van (vö. Mt 18,20). Imádságainkban, együttléteinkben Ő is velünk van-e? Jézus ma is képes megújítani jeleit, a csodáit. Igyekezzünk megérteni elfogadni, magunkra alkalmazni az ő tanítását! Engedjük, hogy megújítson minketa áldozatos szeretetben! Kérjük Jézust, hogy erősítse meg hitünket, gyógyítsa meg szemléletünket, gondolkodásunkat, vágyainkat! Segítsen minket, hogy felismerjük az ő jelenlétét, valamint azt is, hogy nélküle végveszélyben vagyunk! Megmaradásunk egyetlen lehetősége a komoly megtérés, ezt követheti a megújulás.
***
Kép: Félix Bonfils: Názáret 1885 előtt (fotó)
Forrás: Wikmedia Commons
https://commons.wikimedia.org