Jézus Szívének ünnepén – Lk 15,3-7
Szoktunk-e imádkozni papjainkért?
Jézus irántunk való szeretetének ünneplése szélesebb körben 1856-tól kezdődött. Hazánkat nem sokkal az első világháború kezdete előtt, 1915. január 1-jén ajánlotta Jézus szeretetébe a magyar püspöki kar a bíboros-hercegprímás vezetésével. Főpapjaink ekkor tudták már, hogy milyen összehangolt támadás indult hazánk ellen.
Aztán 1929-ben az első nagy világválság évében (!) XI. Piusz pápa Jézus Szíve ünnepét kiterjesztette az egész Egyházra. Elrendelte, hogy ez az ünnep mindig az Úrnapját követő hét péntekjén legyen.
Szent II. János Pál pápa rendelkezése értelmében 2004-től kezdve Jézus Szíve ünnepe a Papok Megszentelődésének Világnapja is lett. A szent pápa felismerte, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy az egész Egyház együtt imádkozzék Jézus szíve szerinti papokért. Nekünk, papoknak pedig Jézus Szíve ünnepén minden évben annak az elköteleződésünknek a megújítására van szükségünk, hogy életünk mindennapi megszentelésével szükséges szolgálnunk Istent, valamint az ő népét, utánozva azt az irgalmas isteni szeretetet, amellyel a mi Urunk az elveszettek után indult.
Emberi szemmel felelőtlenségnek tűnhet, hogy egy pásztor otthagyja az egész nyáját, hogy az egyetlen eltévedt bárányt megkeresse. Azt gondolnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a többi bárány életét. Nyugodjon bele, vigasztalódjék azzal, hogy a többség megvan. A jó pásztor számára azonban minden bárány fontos. Nem elégszik meg a 99 százalékos eredménnyel.
Isten mindenkit üdvözíteni akar, mindenkinek meg akar bocsátani. Ezért az Irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az elveszetteket. Keresi azokat, akik bűneik tövisbokrában vergődnek.
Sok minden elől elmenekülhetünk a földi életben. De önmagunk elől, valamint Isten irgalmassága elől hová bújhatnánk? Ha mégis bujdosásra adtuk volna a fejünket, találjunk rá végre tévelygő magunkra! Engedjük, hogy Isten irgalma is ránk találjon! Ebben a kölcsönös megtalálásban Isten öröme, valamint a mi örömünk is találkozhat.
Legalább ezen a napon imádkozzunk olyan papokért, amilyennek az irgalmas Jézus szeretne látni minket. Úr Jézus! Te papjaidon keresztül akarod folytatni jelenlétedet közöttünk. Az ő szolgálatuk által vagy jelen a legméltóságosabb Oltáriszentségben,/ általuk bocsátod meg bűneinket. Segítsd őket, / hogy szavaik mindig a te szavaid legyenek,/ tetteik mindig a te tetteid,/ valamint egész életük hűségesen tükrözze a te életedet!/ Hadd legyenek ők olyan emberek,/ akik népük nevében szólnak Istenhez,/ az embereknek pedig Istenről beszélnek!/ Úgy szolgálják az Egyházat,/ ahogyan arra Egyházunknak szüksége van!/ Segítsd őket Szentlelkeddel, hogy vezetésükkel mindnyájan eljussunk Hozzád/ már itt a földön,/ aztán majd az örök életben is!/ Ámen!