Évközi 10. hét, szombat – Mt 5,33-37
Tudjuk-e, hogy miért nem érdemes esküdözni?
Az Istenre, mint tanúra vagy valamely szent dologra hivatkozó, eskü alatt történő ünnepélyes kijelentés vagy ígéret már Krisztus előtt is a vallomásnak bizonyítási eszközként elfogadott formája volt. A házasságkötéskor tett eskünek ma is ez a szerepe. Általában háromféle eskü volt: az állító, a tagadó, valamint az ígérő eskü.
Ahhoz, hogy Istennek (vagy Isten nevének) segítségül hívása egy dolog bizonyítására megengedett legyen, szükséges, hogy az eskü belátással, igaz dologban, valamint igazmondással történjék. Belátással, azaz körültekintéssel, okossággal, megfontoltan, valamint tisztelettel. Igaz dologban, vagyis az eskü igazságnak megfelelő, megengedett, illetve tisztességes dologra vonatkozzék. Igazmondással, azaz mindenben egyezzék az igazsággal. Ha ez a 3 követelmény nincs meg, akkor nem szabad esküdni.
Maga Jézus sem utasította el a főtanács által kívánt esküt (vö. Mt 26,63-64). Pál apostol többször is megerősíti tanítását esküvel. Jézus a mai evangéliumban viszont azt mondja: „Egyáltalán ne esküdjetek”. Mi váltotta ki Jézus éles szembefordulását az eskü gyakorlatával?
Egyrészt az, hogy a farizeusok igyekeztek kibúvókat keresni, azaz olyan lehetőségeket találni, amikor nem volt kötelező az eskü megtartása. Másrészt, sokan visszaéltek az esküvel, azaz sok esetben hamis vagy valótlan dolgok bizonyítására akarták felhasználni azt.
Amikor Isten nevét hívjuk segítségül a kijelentések igazolására, ez visszaélésre ad alkalmat, mivel azt feltételezzük, hogy az eskü alatt mondottak éppen az Istenre való hivatkozás miatt mindig igazak. Pedig sajnos, egyesek ezt hamis állításaik elfedésére használják fel. Az olyan ember, aki sokszor, illetve könnyedén esküdözik, valószínűleg nem az igazat mondja.
Jézus azért tiltotta meg határozottan, kivételt nem tűrően az esküt, mert szerinte a kimondott szavaknak minden esetben szükséges egyezniük az igazsággal. Ha ez így van, akkor teljesen felesleges esküdözni. Ha igazmondóak vagyunk, (márpedig szükséges azoknak lennünk!) akkor egyáltalán nincs szükségünk esküre.
Az igazmondás kötelező. A hazug beszéd ugyanis lerombolja a bizalmat az emberek között. A kegyes hazugság sem megengedett!
Azt is fontos tudni, hogy nem szükséges feltétlenül megmondanunk az igazat, sőt bizonyos esetekben nem is szerencsés! Kitérő választ lehet adni, olykor szükséges is, ha valaki olyan dolgot akar megtudni, ami nem tartozik rá. Ilyenkor valamilyen formában lehet jelezni, hogy „ez titok”, de hazudni, vagyis az igazság ellenkezőjét állítani sohasem szabad.
Kövessük Jézusnak a mai evangélium utolsó mondatában adott felszólítását: „Legyen a ti beszédetek »igen, igen, nem, nem«; ami ettől eltér, az a gonosztól van”.