Húsvét 5. hete, szerda – Jn 15,1-8
Életünk legfontosabb feladatának tartjuk-e a Jézussal, valamint az embertársainkkal való kapcsolataink ápolását?
Jézusnak a szőlőtőről, valamint a szőlővesszőkről mondott példázata arra buzdít minket, hogy éljünk életközösségben, egységben az Atyával, a Fiúval, illetve egymással.
Jézus a példázatát az „Én vagyok” kifejezéssel vezeti be, amelyben mindig Isten ószövetségi nevére való utalás van (Én az vagyok, Aki mindig veled vagyok). Ezzel az én-meghatározással azt is akarja mondani, hogy olyan kapcsolatban van velünk, mint a szőlőtő a szőlővesszőkkel. A vesszőket a szőlőtőből eredően ugyanaz az élet járja át. A tőke felől folyamatosan áramlanak az éltető nedvek, a vesszők feladata pedig a továbbadás. Ahogyan a szőlővesszők nem nélkülözhetik a tőke felől érkező nedveket (mert ebből fakadnak a rügyek, majd ezek a nedvek éltetik a zamatos szőlőfürtöket), ugyanígy vagyunk Krisztussal is.
Figyelemre méltó, hogy Jézus nem egyszerűen csupán szőlőtőnek mondta magát, hanem jelzőt is tett eléje: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Ezzel hangsúlyozni akarja, hogy egyedül Ő ad igazi, valóságos életet. Mert általa ugyanaz az élet jár át minket, amely az Atyában volt, illetve van kezdettől fogva. Ez nem olyan, mint amit általában életnek gondolunk, hanem ez Isten életebennünk. Jézus révén mi is valóságosan Isten gyermekei vagyunk. Ha Krisztussal egységben vagyunk, akkor egyek vagyunk azokkal a testvéreinkkel is, akik ugyanarról a tőről élve ugyanazt az isteni életet hordozzák magukban.
A szőlővesszők a szőlőtőtől nem azért kapják az életet, hogy öncélúan éljenek, hanem azért, hogy gyümölcsöt hozzanak. „Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem” – mondja Jézus. Viszont „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz”.
Vegyük komolyan Jézusnak azt a kijelentését is, amely nem fenyegetés akar lenni, hanem vigasztalás, hogy a mennyei Atya minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz a tőről. Fogadjuk hittel, valamint bizalommal a megmetszést is, mely könnyeket hoz elő a szőlővesszőkből, hiszen ez fájdalmas! Ennek a célja a termésre szánt vesszők erősítése, a bőségesebb élettér biztosítása a jobb gyümölcstermés érdekében.
Alapvető küldetésünk a gyümölcstermés, vagyis mások életének szeretetből fakadó gazdagítása. Az a feladatunk, hogy Jézus Krisztusból, vagyis a Vele való kapcsolatból éljünk, úgy, hogy Jézussal együtt vállaljuk a szolgáló szeretet tetteit. Vele együtt kössük meg, valamint tartsuk fenn az emberekkel való kapcsolatainkat is! Ezek csupán ekkor lesznek gyümölcsözőek, sőt boldogítóak.
Ne szakadjunk el az életet adó szőlőtőtől, amely a gyümölcsterméshez nélkülözhetetlen! Törekedjünk az egyre élőbb kapcsolatra Jézussal! Így jön létre egymás között is a Jézus által óhajtott egység.