Húsvét 4. (a Jó Pásztor) vasárnapja – Jn 10,27–30
Mi választhat el minket Isten szeretetétől?
A mai evangéliumban Jézus úgy mutatkozik be, mint erős Pásztor, aki megvédi nyáját. Kétszer is visszatér az elragad ige. Azt mondja az ő követőiről, hogy „nem vesznek el soha, és senki nem ragadja el őket a kezemből”. „Atyám nekem adta őket, … Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”
Ez viszont azt jelenti, hogy van valami, ami elragadhat minket az Úr kezéből, illetve ami útjába állhat, vagy megakadályozhatja az Úrral való kapcsolatunkat. János evangéliumában ezeknek pontos nevük van.
Az egyik ellenség a sötétség, az éjszaka, vagyis az a hely, ahová az ember azért megy, hogy elrejtőzzön, hogy ne találkozzon az Úrral. Az ember olykor jobban szereti a saját sötétségét (Jn 3,19). Nem akarja, hogy tettei, érzelmei napvilágra kerüljenek, mert nem akarja hagyni, hogy megszabadítsák, nem akarja engedni, hogy szeressék.
János evangéliumában az ember másik ellensége a hazugság (vö. Jn 8,44). A Szentírásban a hazugság gyakran kísért azzal, hogy másnak a hangjára hallgassunk, ne Istenére. A Hazugság atyja, az emberi faj ellensége kezdettől fogva az ember fülébe súg egy hamis istenképet. Így az ellenség szavának hitelt adva az ember elvész.
A harmadik ellenség a bűn, amely János evangéliuma szerint nem a mi kisebb-nagyobb hiányainkat jelenti, hanem a hit hiányos voltát (vö. Jn 16,8–9), azt, hogy nem fogadjuk be életünkbe az Urat.
Végül az ember negyedik ellensége a halál, amely nagyon erősen jelen van János evangéliumában. Nem a fizikai halálról van szó, hanem annak a haláláról, aki nem él Istennel teljes kapcsolatban (vö. Jn 8,24).
Ezeknek az ellenségeknek hatalmuk van az ember fölött. Arra van hatalmuk, hogy az embert rabszolgává tegyék, hogy kezükben tartsák őt.
Az ember drámája az, hogy nem tud saját erejéből megszabadulni ezektől az ellenségektől, mert ezek erősebbek, mint az ember. Ezzel szemben Jézus kijelenti, hogy ezeknek nincs többé hatalmuk az életünk felett, hogy semmi sem szakíthat el minket az Istennel való kapcsolatunktól. Semmi sem ragadhat el minket az Atya kezéből, mert az Atya ajándéka, az értünk meghalt, valamint feltámadt Fia nagyobb minden rossznál, ami a világon létezhet. Ő legyőzte a sötétséget, átkelt a halálon, győztesen került ki belőle, többé már nincsenek ellenségei. Ő mindenhol, mindenkor elérhet bennünket.
Azáltal, hogy Jézus meghalt értünk, a rosszat annak minden formájában újabb lehetőséggé változtatta, hogy Ővele találkozzunk. Nem csupán megszüntette, nem csupán elűzte, mert akkor továbbra is fenyegetés maradt volna, akkor továbbra is félelmet kelthetne bennünk. Ő ennél többet tett. Ezeket ajtóvá tette az Istennel való kapcsolatunk számára.
Nem ragadhat el semmi az Atya, illetve a Fiú kezéből. Csupán mi zárhatjuk el magunkat Isten szeretetétől.