Csütörtök húsvét 3. hetében – Jn 6,44-51
Mit jelent az, hogy Jézus „az élet kenyere”?
Az élet már önmagában is misztérium. A természettudósok csupán találgatják, hogyan kezdődik, honnan ered az élet. Valójában az élet jelenségeiről, az élőkre jellemző tulajdonságokról tudunk csupán beszélni. Az az élet pedig, amelyről Jézus beszél, a földi életnél is nagyobb titok. Az Isten élete az, Ő az Isten életét akarja elénk tárni, nekünk adni..
Ennek az életnek a forrása az Atya. A Fiú, mint örök Ige, maga is az Atya által él. Az Atyától kapja, de szintén öröktől fogva birtokolja az életet (vö. Jn 1,4). Ugyanakkor ez az élet a Szentlélekben áll fenn, aki egyfelől önálló személy, másfelől pedig azt mondjuk Róla, hogy az Atya, illetve a Fiú közös Lelke. A Szentlelket ezért a Szeretet Lelkének is mondjuk, hiszen az isteni személyeket a személyes Szeretet köti össze. A Szentháromság tehát szeretetkapcsolatokból áll.
Az Ige megtestesülésével Jézus Krisztus által jött létre a személyes kapcsolat Isten, valamint az ember között, valamint egyedül Általa állhat fönn. Általa lehetünk Isten életének részeseivé. Jézus által élhetünk örökké tartó, meg nem szűnő egységben, azaz szeretetkapcsolatban a Szentháromsággal, illetve egymással.
Amikor a mai evangéliumban azt mondja Jézus, hogy „én vagyok az élet kenyere”, ez azt jelenti, hogy számunkra Ő az Isten életének forrása, illetve fenntartója.
Az egységet Jézussal, valamint egymással a Szentlélek valósítja meg. Az élet kenyerének vétele által jutunk egységre egymással, így leszünk gyermekei az Atyának, illetve a testvérei egymásnak. Pál apostol írta: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (1Kor 10,17).
A világ teremtésének az oka, értelme, valamint a célja Krisztus. Az Isten Fia azért lett emberré, hogy minket Isten életében részesítsen. Krisztus nélkül nincs örök élet. Ehhez viszont nélkülözhetetlenül szükség van az ő testének rendszeres vételére. A mai evangéliumban mondta Jézus, hogy: „Aki e kenyérből eszik, örökké él”. Azt is mondja, hogy: „Én feltámasztom őt az utolsó napon”. Jézus feltámadott testének vétele az Oltáriszentségben az örök élet elnyerésének elengedhetetlen feltétele. Ezért mondjuk, hogy Jézus teste számunkra az örök élet kenyere. Ő az Istennel való személyes kapcsolatunk éltetője.
A szőlőtőről, valamint a szőlővesszőkről szóló hasonlatnak a leglényegesebb mondanivalója az, hogy azok tudnak egységben maradni az Egyházzal, illetve egymással, akik Jézussal kapcsolatban vannak. Az Eucharisztia az Egyház közösségének az éltetője. Nélküle minden egységre való törekvés kudarcra van ítélve.
A hívő emberek közösségeinek is az Eucharisztia az éltetője. Ezért ragaszkodjunk a gyakori vételéhez!