Április 29. Sienai Szent Katalin – 1Jn 1,5-2,2; Mt 11,25-30
Békességes, szelíd, nyugodt emberek vagyunk-e?
Katalin 1347-ben született. Egy sienai gyapjúfestő 24. gyermeke volt. Már gyermekkorában szerette a csendet, szívesen vonult vissza a magányba (családi házuk pinceszerű zugába). A tökéletesség utáni vágya miatt lépett be 15 éves korában Szent Domonkos harmadik rendjébe, hogy a nővérek közt visszavonult életet élhessen.
De misztikus látomásában az Úr kiszólította őt magányából. Az emberek közé küldte, hogy a béke, illetve az igazság angyala legyen. Sok évig tartó állhatatos szolgálatára volt szükség, hogy a pápák 70 éves avignoni tartózkodása után végre békét teremtsen a firenzeiek, valamint XI. Gergely pápa között, hogy a pápa visszatérhessen Rómába. Később is szükség volt békítő szolgálataira. Életének utolsó hónapjaiban fekvő betegként a gonosz lélek sok kísértésétől szenvedett. 1380. április 29-én halt meg.
- Piusz pápa 1461-ben avatta szentté. Ő a haldoklók, valamint Olaszország védőszentje. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítóvá, később pedig II. János Pál pápa Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
Életének példája, valamint közbenjárása is segítsen minket abban, hogy megértsük, majd pedig megvalósítsuk életünkben a mai evangéliumot, amelyben Jézus azokat hívja, akik elfáradtak, akik terhek alatt görnyedeznek. Nem azokat hívja, akik meg akarnak minden áron szabadulni a terheiktől. Jézus azért hív magához, hogy erőt adjon nehézségeink vállalására, hordozására.
Jézus is megtapasztalta a fáradtságot, a kimerültséget, sőt a kereszt alatti roskadozást, valamint a kínhalált is. Minden erejével (az utolsó csepp véréig, utolsó leheletéig) vállalta a kínszenvedést, valamint a halált.
Jézus szelídségének, alázatosságának a forrása annak a tudata volt, hogy az Atya szereti Őt. Az Atya iránti, valamint az irántunk való szeretete miatt vállalta a keresztet, a kínhalált. Mi is csupán a Szentlélektől kapott szeretetből tudunk erőt meríteni minden nehézség vállalásához. Egyedül azok tudják vállalni szívesen a gondokat, illetve a nehézségeket, akik gyöngeségük, egyszerűségük, kicsinységük ellenére is hisznek Isten irgalmas szeretetében. Jézus azért ad hálát az Atyának, hogy „mindezt … kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.”
Minden nehézségünk között is higgyünk abban, hogy Isten végtelenül gyöngéd, ugyanakkor erős, hűséges, irgalmas, jóakaró, gondviselő szeretettel szeret minket!
Kérjük Istentől az isteni erények (az igaz hit, a biztos remény, valamint a tökéletes szeretet) ajándékát! Ezek segítenek minket, hogy ne kényszerűségből, belefáradva, meggörnyedve, megkeseredetten vagy esetleg lázadozva hordozzuk nehézségeinket, hanem fáradtan is készségesen, mint Isten akaratának teljesítését. Jézus adjon ehhez nekünk példát, illetve erőt! Emellett Sienai Szent Katalin közbenjárása is segítsen minket!