Évközi 4. hét, szerda – Mk 6,1-6
Mi az alapja a hitünknek? Miért hiszünk?
A názáreti zsinagógában Jézus programbeszédét olyan emberek hallgatták, akik látták Őt gyermeknek, kamasznak, ifjúnak, valamint csöndes, minden feltűnés nélkül dolgozó meglett embernek. Ismerték azt az emberi közeget is, amelyben felnőtt (a rokoni, baráti hátterét).
Néhány hónap elteltével csodálkozást, döbbenetet váltott ki a tanítása: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott”. Az elmúlt évek során gyűjtött, Jézussal kapcsolatos ismereteik, valamint az ezek nyomán kialakult előítéleteik megakadályozták őket abban, hogy higgyenek a számukra ismeretlen Jézusban. Ő nem használt semmiféle csodás eszközt a meggyőzésükre. Úgy gondolta, hogy tanítása alapján minden jóakaratú ember felismerheti Benne, hogy Őt Isten küldte.
Minket is korlátozhatnak a Jézusról szerzett eddigi ismereteink. Azt gondolhatjuk, hogy mi már jól ismerjük Krisztust, illetve az ő tanítását. Azonban érdemes tudnunk, hogy nem lehet Őt teljesen megismerni. Isten mindig új arcban mutatkozik meg számunkra. Ráadásul életünk folyamán mi is mindig változunk. Ezért nap mint nap újra szükséges megismernünk Őt, az ő ismeretében, valamint az ő szeretetében állandóan szükséges fejlődnünk.
Nem elég csupán rácsodálkozni a Róla megszerzett ismereteinkre. Ezeket ne csupán úgy fogadjuk el, mint értelmi igazságokat, hanem erkölcsi szabályokként, és ezek szerint éljünk!
A hitetlenség nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása. A hit pedig az ember tudatos, valamint szabad döntése (akarati állásfoglalás), Isten szeretetének elfogadása. Ennek a hitnek nem elég egyszer megszületnie.
Érdemes tudnunk, hogy miért hiszünk. Gyermekkoromtól kezdve szeretem azt az imát, amit régen vasárnaponként a litániák előtt mondtunk, hogy: „Istenem, hiszek Tebenned, mert örökké igazmondó vagy! Istenem, remélek Tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy! Istenem, mindennél jobban szeretlek Téged, mert végtelenül jó és szeretetre méltó vagy”. Azért hiszük, remélünk Istenben, azért szeretjük Őt, mert Benne sohasem csalódunk
Fontos az igazság keresése. Higgyünk abban, hogy Jézus mutatja meg nekünk az üdvösség útját! Ő mondta, hogy az Igazság Lelke „meggyőzi a világot a bűnről,… amiért nem hittek bennem” (Jn 16,8-9).
Tudjuk, hogy Jézus csodálatos gyógyításainak alapja a hit. A mai evangéliumban Márk azt írja, hogy a názáretiek hitetlensége miatt nem tehetett közöttük csodát. Maga Jézus is csodálkozott hitetlenségükön.
Higgyünk, valamint reméljünk Istenben, az ő szeretetében! Hittel kövessük Jézus tanítását, bűnbánatot tartva fogadjuk el esendőségünket, valamint igyekezzünk eljutni az üdvösségre!