Húsvét 2. hete, csütörtök – ApCsel 5, 27-33; Jn 3, 31-36
Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy a Jézusról való tanúságtételhez a Szentlélekre is szükségünk van? Szoktuk-e kérni a Szentlélek segítségét?
Esetleg azt gondolhatnánk, hogy amikor Jézust elítélték, akkor Jézus mellett határozottabban ki kellett volna állni a tanítványoknak és azoknak a zsidóknak, akikkel Jézus csodát tett. De emlékezzünk, hogy Pilátus feleségének, Klaudiának a közbenjárása nem mentette meg Jézust, sőt Pilátus a megostorozással csak növelte Jézus szenvedését. Nem lett volna értelme a tanítványok kiállásának sem, hiszen Jézusnak meg kellett halnia értünk, hogy így üdvözíthessen minket. Az apostoloknak a feltámadott Jézusról kellett tanúságot tenni, amit meg is tettek, amikor eljött az ideje. A próféták szavait ismételték: „Inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek”.
A mai evangéliumban Jézusnak az a kijelentése, hogy „Aki nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja”, nem a zsidó nép egészére vonatkozik, csak a hitetlen zsidókra és minden hitetlen emberre. Ne feledjük, hogy valamennyi apostol is zsidó volt, és még sokan mások, akik hittek Jézusban.
Jézus elutasítása ugyanakkor fordulatot jelentett az üdvösség történetében. Jézus kiontott vére új közösséget alapított Izrael helyett. Az Egyház, mint Isten „új népe” = mint „új Izrael” az egész emberiségből: pogányokból és a zsidókból is gyűjti tagjait.
Krisztus feltámadása után egyre több szó esik a Szentlélekről, és egyre fontosabbá válik az apostolok életében a Szentlélek működése. Jézus feltámadásának napján, a tanítványok közötti első megjelenése alkalmával (a tanítványok köszöntése után) Jézus első ténykedése az, hogy a tanítványokra lehelt, és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket!”
Az apostolok tudatában voltak annak, hogy a feltámadt Krisztusról való tanúskodás csak a Szentlélek erejében megy végbe. Húsvét után még ötven napig félelemmel eltelve bezárkóztak, főleg csoportosan féltek mutatkozni a nyilvánosság előtt. Pünkösd napján azonban, a Szentlélek kiáradása után aztán Péter már bátran szónokolt a nagy tömeg előtt. A főtanács előtt is megvallotta: „Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki”.
Tehát rajtuk (és rajtunk) keresztül a Szentlélek tanúskodik. Maga Jézus biztat a mai evangéliumban: „Isten nem adja szűkösen a Szentlelket.” Mivel a hit Isten ajándéka is, ezért kérnünk is kell a Szentlelket, akit az Isten készségesen megad. Hiszen Krisztus azért jött, hogy a Szentlelket adja nekünk, és általa Isten életét. Jézus mondta: „azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és úgy várom már, hogy fellobbanjon!”
! Figyeljünk a Szentlélekre, mikor, hol és hogyan akarja, hogy tanúságot tegyünk a feltámadt Krisztusról! Akkor, ott és úgy történjen a tanúságtételünk, ahogyan és amikor a Szentlélek akarja.