Szeptember 21. – Templomunk felszentelésének ünnepe
Mit jelent számunkra (ez) a templom? Megerősödik-e bennünk Isten jelenléte annyira, hogy azt mások számára is az Istennel való találkozások színhelye legyünk?
Mai templomunknak az elődjét IV. Béla király uralkodása idején építették 1250 és 1260 között az akkori városfalon kívül. A törökök kiűzése után ennek a templomnak a romjain építették a mai templomot olasz barokk stílusban. 1743. szeptember 21-én Patachich Gábor kalocsai érsek szentelte fel.
Az előző gótikus templomnak a védőszentje Veronai Szent Péter vértanú volt. Vajon helyette miért választották Alkantarai Szent Pétert a templom védőszentjéül, aki Buda török kézre kerülése után 20 évvel (1562. október 18-án) halt meg, és a mostani templom építése előtt alig 100 évvel (1629-ben) avatták szentté?
A jelenlegi templom építésének kora a török uralom utáni újjáépítés ideje volt. A humanizmus, amelyben Isten helyett az embert állították a középpontba, a világias szellem térhódítását eredményezte. Ez előkészítette a talajt a reformáció számára, amely nem megújulást (nem renovációt), hanem rombolást (deformáció), szakadást eredményezett az Egyházban, és kedvezett a török hódításnak is. Akkori ferences testvéreink felismerték, hogy az Egyházon kívüli reformáció helyett az Egyház keretein belüli reformra van szükség.
Ezért választották az új templom védőszentjéül Alkantarai Szent Pétert, aki Assisi Szent Ferenc méltó követőjeként komoly bűnbánatra, állandó imádságra és szigorú szegénységre törekedett. A lelkek üdvössége iránt nagy buzgóság töltötte el. Életét leginkább a szenvedő Krisztus iránt tanúsított nagy szeretet jellemezte. Ezért állított fel nagy kereszteket mindenütt, ahol prédikált.
Életszemléletét jól összefoglalja az a mondata, hogy: „Én nem a puszta szegénységért lelkesedem, hanem azért, amit a megfeszített Üdvözítőnk iránti szeretetből vállalunk.” Ennek megfelelően a vallásos élet legfőbb céljának a három isteni Személlyel való élő kapcsolat ápolását, az aszkézis céljának pedig az emberek iránti áldozatos szeretetben való növekedést tekintette. A 300 évvel ezelőtti ferences testvéreink felismerték, hogy mások megbélyegzése és önemésztő hitviták helyett a több imádságra, a komolyabb bűnbánattartásra van szükség. A túlzott aggodalmaskodás helyett ma is arra van szükség, hogy több időt és energiát fordítsunk az Istenben létesített emberi kapcsolataink ápolására.
Pál atya szokta mondani, hogy Magyarország összes temploma között ez a templom az első, mert itt vasárnaponként 10 szentmise van, egyszerre ketten is gyóntatnak. Egy világváros legforgalmasabb helyén bármikor betérhetünk ide szentségimádásra, lelki olvasmányra, meditációra, egy hálaadásra, egy felajánlásra, egy kérésre.
Bizalommal kérjük Alkantarai Szent Péter közbenjárását, hogy mi magunk is Isten templomai lehessünk, hogy megtaláljuk gondjaink jó megoldását, valamint megerősödjünk, megújuljunk az Isten iránti és az embertársaink iránti szeretetünkben!