Nagyböjt 1. vasárnapja
Tudjuk-e, hogy mi történik a bűnbánat szentségében?
Nagyböjt minden vasárnapján a homíliáink minden szentmisében a bűnbánat szentségéről szólnak.
Nagyböjtben az Istennel való szövetségünk megújítására készülünk, amely a keresztségben kezdődött. Ez magában foglalja az emberekkel való kapcsolataink megújítását is, ezzel együtt pedig a húsvéti örömre való felkészülést.
A keresztség teljes bűnbocsánattal jár. De a keresztség szentsége nem szabadít meg emberi természetünk gyöngeségétől, köztük az önzésre való hajlandóságunktól sem. Ennek következtében a keresztség után is megsérthetjük az Istennel kötött szövetségünket. Ezért van szükségünk a bűnbánat szentségére, melyben visszakapjuk a keresztségi kegyelem teljességét.
Mindez Krisztus által történik, Ő ennek a forrása. Mi Isten irgalmas szeretetét fogadjuk be a gyónásban, aztán ezt az ajándékot adjuk tovább emberi kapcsolatainkban. Krisztus ezért adta a Lelket az Egyháznak. Kileheli lelkét a kereszten. A feltámadása után pedig azt mondta apostolainak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt „rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 21-23).
Húsvéti előkészületünkben Jézusnak adjuk bűneinket. Ő átveszi tőlünk, felold, hogy szabaddá váljunk.
Fogadjuk el, hogy rászorulunk Isten irgalmára! Ahogyan a pap mondja minden szentáldozás előtt: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit.”
Amikor bűnbánatot tartunk, akkor arra vállalkozunk, hogy Krisztussal együtt leszállunk saját életünk kietlen pusztájába. Krisztus még itt se hagy egyedül. Vele együtt lépünk az Atya elé, kiáltva irgalomért az Atyához.
Minden feloldozással újra építjük kapcsolatunkat Istennel, valamint kiengesztelődünk az Egyházzal. Elkezdjük helyreállítani az embertársainkkal való békét úgy, hogy a történtekkel együtt elfogadjuk egymást.
Noé bárkájában az Egyház önmagát látja, a megkeresztelkedettek közösségét, akikkel Isten új szövetségre lépett. Isten újból és újból megbocsát. A szövetség megújításának örömhíre, hogy Isten nem azonosít minket bűneinkkel. Ő nem elpusztít, hanem elválaszt azoktól, a megbocsátásban megújítja a velünk kötött szövetségét. Ezt éljük át a nagyböjt folyamán. Ebben a tapasztalatban részesít minket a nagyböjti gyónás.