A szerzetességről az egyházi tanításban azt olvassuk, hogy az a keresztségi fogadalom, a Krisztussal megvalósuló életközösség radikális megélése. Radikalitása abban áll, hogy a szerzetesség életformájában is követni akarja Jézust azaz, aki valamelyik szerzetesközösség tagja lesz, szüzességet, szegénységet és engedelmességet fogad, hogy ezáltal is hasonlóvá váljon a Mesterhez.
Akit Isten szerzetesnek hív, annak élete nem csonkul, hanem kiteljesedik abban az állapotban, amit Jézus is élt, hiszen, ha Ő az Ember, ahogy Pilátus rámutat, és az Ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, akkor ez az életforma is hasonlóan jó és szép, mint a papság vagy a házasság.
A szerzetesség az örök élet reményét tartja fenn az egyházban, mert létével azt az üzenetet hordozza, hogy Isten az ember végső gazdagsága, legnagyobb jóakarója, s hogy a vérségi kötelékek az Isten Igéjének való engedelmesség által létrejött közösségben tágabb perspektívát nyernek, miként Jézus erre a Szűzanya előtt is utalt:
Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám. (Mt 12,50)
A szerzeteseknek ez a Krisztus-központúsága a forrása tevékenységüknek: az imádságnak és a munkának, a testvéri közösségben, a rájuk bízottak között megélt szeretetközösségnek, amelyeket a különböző típusú szerzetesrendek különbözőképpen hangsúlyoznak vagy valósítanak meg.
A nyugati egyházban a szerzetességnek a történelem folyamán főbb irányvonalai is kialakultak, így beszélünk monasztikus és kolduló rendekről, különböző kongregációkról vagy társulásokról. A legjelentősebb életszabályok, amelyek köré ezek a közösségek kapcsolódnak: az ágostonos, a benedeki és a ferences regula.
A ferencesek a koldulórendek csoportjába tartoznak, és a rendalapító, Assisi Szent Ferenc Regulája szerint élnek.
Ferences közösségünkről a www.ferencesek.hu weboldalon, illetve a Ferences Rendtartomány Facebook oldalántájékozódhat vagy a hivatas@ferencesek.hu címen érdeklődhet.