Húsvéthétfő – ApCsel 2,14. 22-33; Mt28,8-15
Mennyire befolyásolja döntéseinket, cselekedeteinket és kapcsolatainkat a föltámadott Krisztusba vetett hit?
Húsvét napja után Jeruzsálemben mintha semmi sem változott volna. A főtanács tagjai változatlanul féltek Jézustól és a néptől. Mindenáron szerették volna megtartani hatalmukat, ezért igyekeztek elterelni a figyelmet arról az előttük is nyilvánvaló tényről, hogy Jézus feltámadt, és meg akarták akadályozni azt, hogy erről a nép is tudomást szerezzen. Ennek érdekében csak az volt a kérdés: hogyan lehet félrevezetni a tömegeket. Ezért ismét üléseztek. A Húsvét előtti tanácskozáson Jézus elveszítése volt a téma, most pedig Jézus feltámadásának hírét akarták elfojtani. A módszer ugyanaz volt. Mindkét esetben pénzre volt szükség, amelyet egyébként a néptől szedtek be.
Úgy tűnt tehát, hogy semmi sem változott Húsvét után, sőt még rosszabb lett a helyzet, mert a jóság és a gonoszság közti szakadék tovább mélyült, és körös-körül az alvó város szellemi közönye terpeszkedett.
Az evangéliumi részletben szereplő asszonyok pedig, akik Jézus sírjához mentek, olyanok voltak, mint általában a gyászolók, akik elhunyt hozzátartozójuk sírjának a látogatásával azt fejezik ki, hogy mennyire hiányzik nekik az a személy, akit szerettek.
A Sátán ma is szeretné elhitetni velünk, hogy a történelem vakon és konokul megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen mindent és mindenkit, aki azt képzeli, hogy meg tudja változtatni a változtathatatlant.
Valami azonban mégis megváltozott: gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik Krisztus halálát nemrég még csúfos kudarcként élték át, és megszégyenülten kullogtak haza. Az olvasmány már Péter pünkösdi beszédét idézi, aki a többi tanítvánnyal együtt hangos szóval tanúskodott Jézus feltámadásáról.
! Ne engedjük, hogy félrevezessenek minket, eltereljék figyelmünket az igazságról, és megfosszanak minket a feltámadott Krisztusba vetett hitünktől! Ehelyett lépjünk ki álmos közömbösségünkből, és szabaduljunk meg az önzés mérge által okozott bénultság állapotából! Erősítsük egymást is húsvéti hitünkben! Félelem nélkül legyünk tanúi Krisztus föltámadásának, és segítsük egymást, hogy semmi ne homályosítsa el bennünk a húsvéti hitet.
! Minden ember életében a két legnagyobb esemény: a születés és a halál, és ennek megfelelően a lelki újjászületés és a lelki halál. Ha valakinek jó irányba fordult az élete, akkor azt szoktuk mondani, hogy újjászületett, föltámadt. Jézus a föltámadást összekapcsolta saját személyével: „én vagyok a föltámadás és az élet”. Jézus az örök életre támasztja fel azokat, akik hisznek benne, akik elfogadják tanítását, a szerint élnek, és eszik az ő feltámadott testét.
! A Szentlélek vezetésével igyekezzünk minden választásunkat úgy meghozni, minden dolgunkat úgy intézni és tenni, minden kapcsolatunkat úgy „megélni”, hogy mindezekben a feltámadott Krisztus velünk legyen, és akkor vele leszünk nemcsak itt a földön, hanem az örök életben is!