Húsvétvasárnap – ApCsel 10, 34a.37-43; 1Kor 5,6-8;
Jn 20, 1-9 – Milyen hatása van életünkre az előző három szent napnak, de különösen Jézus feltámadásának?
Nagycsütörtökön Jézus nemcsak „új parancsban” foglalta össze erkölcsi tanítását, hogy úgy szeressük egymást, ahogy ő szeretett minket, hanem amikor megmosta tanítványai lábát, akkor példát is adott nekünk, hogy mi is így cselekedjünk. Nagypénteken azt kellett megjegyeznünk, hogy Jézus irántunk való szeretetből a mi bűneink miatt vállalta a szenvedést. És vajon mire tanít minket Jézus feltámadása?
Jézus feltámadása életünk legfontosabb eseménye. Nélküle hiábavaló lenne a hitünk. Isten mégis azt akarta, hogy az éjszaka csendjének meghittségében, emberi tanúk nélkül történjék. Csak az üres sír és a leplek tanúskodtak róla. Mert Jézus nem a bűnösök megbüntetésére támadt fel, hanem az őt szeretők örömére és boldogságára.
A húsvét a halál feletti győzelem ünnepe. A halált valóságos születésnek tekinthetjük. Ahogy a születő gyermek elhagyja az anyaméhet, amely lassan egyre fojtogatóbbá válik számára, mert minden irányból kifelé szorító érzéssel kell megküzdenie, hogy napvilágot lásson, és az addigiaktól sokkal szélesebb távlatú valóságba kerüljön, ehhez hasonlóan a haldokló ember is megszenvedi a távozását ebből a világból. De Jézus Krisztus, aki elsőnek támadt fel a holtak közül, nem hagy el, hanem azok közé segít, akik ujjongva várnak minket.
A húsvét a remény ünnepe is. Jézus nemcsak a mennyei dicsőségben, a Szentháromságban él, hanem már most is él bennünk. Amikor elkeseredve úgy érezzük, hogy haszontalan minden törekvésünk, Jézus velünk van és azt mondja: „Békesség nektek! Ne féljetek! Bízzatok, én legyőztem a világot! És jegyezzétek meg: nálam nélkül semmit nem tehettek!”
A földi élet tele van fáradozással, nehézségekkel, keresztekkel. A saját feltámadásunk hitéből kell kedvet és erőt merítenünk, hogy ezeket elviseljük. Bíznunk kell a végső győzelemben. Ha nem lenne föltámadás az örök életre, akkor a földi életünk küzdelme értelmetlen és céltalan, a halál felé vezető út lenne.
Húsvét a szeretet végső győzelmének az ünnepe is. Ha egyszer mindennek örökre vége lenne, akkor még a szeretet is értelmetlenné válna. De Jézus feltámadása biztosít minket arról, hogy a szeretet nem szűnik meg soha.
Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése erősítsen meg minket abban, hogy az Isten halálosan, azaz a halálon túl is szeret minket. Isten nemcsak ebben a földi életben akar velünk lenni minden szenvedésünkben és örömünkben, hanem halálunk órájában sem hagy el minket, hanem átvezet minket az örök életbe, hogy örökké együtt lehessünk Vele és egymással, vég nélküli szeretetben és boldogságban. Az ő neve is ez: „Emmanuel = velünk az Isten”.
Krisztus feltámadása erősítsen meg minket a hitben, az örök élet reményében, a soha el nem múló szeretetben, és tegye állandóvá örömünket már most, ebben a földi életünkben is!