Urunk megkeresztelkedése
Iz 42,1-7; 1Jn 5,1-9; Mk 1,7-11
Mit jelent számunkra Jézus megkeresztelkedése, valamint a mi megkeresztelésünk?
A karácsonyi időszakban megismerhettük, hogy az angyalok híradása nyomán a pásztorok, majd később a napkeleti bölcsek hogyan hódoltak Jézus istensége előtt. A mai ünnep megkoronázza ezeket a tanúságtételeket. Hiszen a Szentlélek száll le a Jordán folyó vizéből kiemelkedő Jézusra, valamint a Mennyei Atyának a tanúskodó szava hallatszik az égből. Ezzel egyszerre jelen van Istennek mind a három személye.
Ma arra emlékezünk, hogy Jézus kilépett abból az ismeretlenségből, amelyben kb. 30 évig élt. Megkezdte nyilvános működését. De mit fejezett ki az ő megkeresztelkedése? A Keresztelő Jánoshoz érkező emberek bűnbánatuk jeleként keresztelkedtek meg. Jézus viszont erre nem szorult rá.
Amikor Jézus megmerült a Jordán folyóban, sorsközösséget vállalt velünk. Abban a vízben merült alá, amely képletesen szólva az előtte megkeresztelt emberek gyarlóságaitól volt szennyes. Ezzel Jézus magára vette vétkeinket. Mert Ő azt a küldetést kapta az Atyától, hogy megszabadítson minket ezek bilincsétől. A küldetését vállaló Jézusnak szólt az Atya vallomása: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik”.
Az a tette, hogy beállt a bűnbánók sorába, kifejezi, hogy semmi nem tud elszakítani minket Isten szeretetétől, ha készek vagyunk a bűnbánatra. Ezért ismerjük el, ha rosszat tettünk vagy helytelenül viselkedtünk! Ha bánjuk ezeket, akkor Jézus a Szentlélek közreműködésével megszabadít bilincseinktől. Ez történt a mi megkeresztelkedésünk alkalmával. A keresztségünk által lélekben újjászülettünk, valamint a mennyei Atya kedves gyermekei lettünk.
A keresztség szentségének azonban a lelki terheinktől való megszabadítása mellett van egy másik, szintén nagyon fontos következménye is. A keresztséggel Isten gyermekeiként elkötelezzük magunkat az Atya iránti szeretetre, az ő akaratának a teljesítésére, illetve Jézus követésére.
Engedjük, hogy Isten irgalmas szeretete megmentsen minket! Azután pedig a Szentlélekből újjászületve (magunkban Jézust hordozva) mi is járjunk úgy a világban, ahogyan Ő! Cselekedjünk mindenütt jót, a megtört nádszálat mi se törjük össze, a pislákoló mécsbelet mi se oltsuk ki! Ezen kívül el nem lankadva, kedvünket el nem veszítve szelíden, ugyanakkor állhatatosan képviseljük az igazságot! Semmi sem képes nagyobb rabságban tartani az embert, mint a hazugság. Ha Jézust követve az ő tanítása szerint élünk, akkor Ő él bennünk.
Ha pedig Jézus példáját követve a gyóntató szék előtt mi is beállunk a bűnbánók sorába, akkor a Szentlélek közreműködésével Jézus megtisztít minket. Akkor rólunk is elmondhatja a mennyei Atya, hogy az ő szeretett gyermekei vagyunk, akikben Neki kedve telik.