Évközi 32. hét, csütörtök – Lk 17,20-25
Személyesen megtapasztaltuk-e már, hogy az Isten országa már közöttünk van?
Amikor a farizeusok azt kérdezték Jézustól, hogy „mikor jön el az Isten országa”, ennek a kérdésnek a hátterében az állt, hogy az ószövetségi jövendölésekben az Isten országának az eljövetele a Messiás működésének a kezdetét jelenti.
Jézus felhívta a kérdezők figyelmét, hogy Isten országa nem olyan látványos történelmi eseményhez vagy természeti tüneményekhez kapcsolódik, mint ahogy a korabeli zsidók képzelték. Nem is helyhez kötődik, hanem Jézus Krisztus személyéhez, aki által az Atyával való tökéletes kapcsolatunk jön létre a Szentlélekben. Legfeljebb egyetlen közeli eseményhez lehet kapcsolni az Isten országának eljövetelét. Méghozzá Jézus Krisztus szenvedéséhez, illetve a kereszthalálához, amellyel kieszközölte számunkra, hogy ne csupán közöttünk, hanem bennünk is megvalósuljon az Isten országa.
Az Emberfia eljövetele egyedül a világ végén lesz látványos esemény. Jézus szerint az Emberfiának: „előbb… sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől”. Mert kortársai előtt ott állt, mint Messiás, mégis sokan elutasították, megvetették.
Isten országa megtapasztalható az emberek megtérésével, a Jézust elfogadók belső, lelki (kegyelmi) átalakulásában. Számunkra akkor jön el az Isten országa, amikor bennünk felébred a Jézus Krisztusba vetett hit, amikor elfogadjuk Jézus tanítását, igyekszünk szerinte élni. Isten országa ugyanis Isten uraságának, az ő uralmának fokozatos megerősödését jelenti, amely nem feltűnően, hanem egészen csendesen történik. Az Isten országát nem külső jelekből lehet észrevenni (az ég alját lesve). Akkor jön el, amikor bennünk már elkezdődött, illetve folyamatban van a belső megújulás.
Isten országában élni azt jelenti, hogy a Szentlélek bennünk és köztünk való működése által egyre jobban közösségben vagyunk Isten egyszülött Fiával, Általa pedig az Atyával, sőt egymással is. Mert nem csupán külön-külön élünk egy életet Krisztussal, hanem közösségileg is. Hiszen az Egyház az ő Titokzatos Teste. Így nyer mélyebb értelmet a mai evangéliumban elhangzó kijelentés: „Isten országa köztetek van”.
Természetesen nem mi építjük az Isten országát egymás között, hanem a Szentlélek bontakoztatja ki bennünk, illetve közöttünk Isten életét. De ebben nekünk is szükséges közreműködnünk, egymás üdvösségét szolgáló áldozatos szeretettel.
Az Emberfia eljövetelének, valamint bennünk való lakásának a jele az, ha tapasztaljuk, hogy Krisztus él bennünk (vö. Gal 2,20). Ha személyes életünkben érvényesül Isten uralma, ha fölfedezzük Krisztust a testvéreinkben, ha örömmel szenvedünk értük, testünkben kiegészítve Krisztus szenvedését (vö. Kol 1,24), akkor jelen lesz bennünk, illetve közöttünk (kapcsolatainkban) az Isten országa.