Évközi 22. hét kedd – Lk 4,31-37
Engedjük-e, hogy a Szentlélek vezessen bennünket?
Isten szeretetre és szabadságra teremtette az embert. Legalapvetőbb emberi vágy a szeretet és a szabadság utáni vágyunk. Azért kaptunk értelmet és szabad akaratot, hogy okosan tudjunk szeretni. A szabadság utáni vágyunkat pedig azért kaptuk, hogy mi dönthessük el, kit és mit akarunk szeretni. Ha pedig helyesen, okosan akarunk szeretni, akkor a Szentlélekre kell figyelnünk. Vigyáznunk kell arra, hogy mi után, és kinek a szeretetére vágyódunk! Pál apostol írja a korintusi híveknek, hogy: „ahol az Úr lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).
A második isteni Személy azért lett emberré és azért áldozta fel életét értünk, hogy megváltásának gyümölcseként a Szentlélek által közösségben lehessünk Vele és az Atyával, és így a Szentháromság isteni életében részesülhessünk. De ebben nekünk is közre kell működnünk. A mai evangéliumban nem véletlenül kiabálta a tisztátalan lélektől megszállt ember, hogy: „Mi dolgunk Veled, názáreti Jézus?”
Ha Krisztussal vagyunk közösségben, akkor nem tud uralkodni rajtunk a gonosz lélek. Jézus bebizonyította, hogy az ő hatalma nagyobb, mint azoké a lényeké, akik ártani akarnak nekünk. Ha akarjuk és engedjük, hogy betöltsön minket a Szentlélek, akkor megtapasztalhatjuk Krisztus győzelmes erejét a lelkünkben.