Évközi 16. hét, szerda – Kiv 16,1-5.9-15; Mt 13,1-9
Tapasztaljuk-e, hogy az Eucharisztia vétele nélkülözhetetlenül fontos a keresztény életünkben?
Keresztény életünk szempontjából nemcsak az fontos, hogy milyen magatartást alakítottunk ki Isten igéjével szemben. Követjük-e, és milyen odaadással? Szükségünk van az Eucharisztiára is.
A zsidók valamennyien tanúi voltak Isten csodálatos tetteinek, amelyekkel kimentette őket az ellenség kezéből. De a pusztában néhány nap múlva már zúgolódtak, hogy nincs vizük és ennivalójuk. Elégedetlenségünk bűnös feledékenység, ugyanakkor szégyenletes szeretetlenség. n.
Isten azonban ismételten kimutatta irgalmát, valamint türelmes szeretetét. Az ígéret földje felé haladó nép égből hullott kenyeret kapott, amely előképe a Jézus által adományozott lelki tápláléknak (a Mennyi Kenyérnek, az Eucharisztiának), amely az örök élet felé vezető úton táplál minket. Az égből alászállott Kenyér nélkül lehetetlen végigjárni azt az utat, amely az örök hazába vezet.
Jézus azért is akart a föláldozottság állapotában köztünk maradva elhaló búzaszem lenni, hogy nekünk az áldozatos szeretet vállalására adjon erőt. Csak akkor lesz erőnk tovább vándorolni az ígéret földje felé, ha valóban (személyesen) befogadtuk Krisztust.