Évközi 12. vasárnap A – Mt 10,26-33
Hogyan lehet legyőzni félelmeinket?
A mai evangéliumi részletben Jézus többször is mondja, hogy: „ne féljetek”. Az első felszólítása egyszerű: „Ne féljetek az emberektől!” Második figyelmeztetése már konkrétabb: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, a lelket azonban nem tudják megölni!” A legsúlyosabb fenyegetések, üldöztetések között, sőt még a testi halál fenyegetésével szemben sem szabad félni.
A múlt század elnyomó rendszerei bizonyítják, hogy aki a félelmet, a haragot, illetve a gyűlöletet megtűri a szívében, vagy engedi elhatalmasodni, sőt talán még szítja is, az a gonosz útját készíti elő. Mert akiket sikerül megfélemlíteni, vagy haragra, illetve gyűlöletre késztetni, azokat sokfajta gonoszságra rá lehet venni. Ezért szükséges nagyon vigyázni arra, hogy ezek az érzelmek, illetve indulatok ne kapjanak helyet a szívünkben! Nem szabad engednünk, hogy földi hatalom megfélemlítsen minket!
A félelem elleni orvosságként egy másik félelmet állít szembe, amikor azt mondja, hogy: „Inkább attól féljetek aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja!” Ezt egyedül az Isten teheti meg. De Jézus maga mondta, hogy Ő nem azért jött, hogy elpusztítson minket, hanem hogy megmentsen (vö. Lk 9,56). Ebből következik, hogy Istentől még a bűneink miatt se féljünk, mert Isten tervét (örök boldogságunkat) nem tudja meghiúsítani még a bűn, illetve a nyomában járó halál sem. Mert: „Ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem.” (vö. Róm 5,20). Jézus megfékezi a bűn hatalmát. Bűneinkkel is Hozzá szükséges menekülnünk!Ezzel valljuk meg igazán, hogy Őt tekintjük Megváltónknak. Egyedül Jézus Krisztus lehet a reményünk. Megvallani Istent azt jelenti, hogy hiszünk az ő gondviselő jóságában, az irgalmas szeretetében, illetve Jézus Krisztusban.
Aztán harmadszor is elhangzik a „Ne féljetek!” Ez a félelem igen mély, mert a bensőnkben hordozzzuk: az értéktelenségtől való félelem. Attól félünk, hogy senkinek nem vagyunk fontosak, hogy nincs, akit érdekelnénk. „Nektek minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél!”
Földi életében Jézus többször is felszólította tanítványait, hogy ne féljenek. Erre mindig akkor került sor, amikor a tanítványok úgy érezték, hogy a nehézségeket emberi erővel nem tudják legyőzni. A föltámadását követő megjelenései alkalmával Jézus még gyakrabban megismételte ezt, összekapcsolva azzal, hogy: „Én vagyok, ne féljetek!” Ez azt jelenti, hogy én veletek vagyok. Ennek a tudata oszlassa el a félelmeinket!
Bízzunk az Atya gondviselésében, illetve Jézus szeretetében! Bízzunk abban, hogy Jézus soha nem hagy el minket földi életünk során! Ő ígérete szerint hozzá tartozónak fog vallani minket az örök életben is a mennyei Atya előtt, ha mi is megvalljuk Őt a földi életünkben az emberek előtt. Ez lesz a mi nagy örömünk és jutalmunk.