Húsvét 2. hete, csütörtök – Jn 3,31-36
Megvalljuk-e a hitünket azok előtt, akik nem hisznek?
A nem hívők számára érthetetlen a hívők viselkedése. Fordítva is így van. Ha mi valóban hívők vagyunk, akkor tudjuk, hogy a földies, valamint a mennyei gondolkodás és viselkedés olyan távol van egymástól, mint a föld az égtől.
Ha valóban hívők vagyunk, akkor ez megnyilvánul abban, hogy milyen a viszonyunk a dolgokhoz, magunkhoz, továbbá a társainkhoz. Ha megvan bennünk a mások iránti áldozatos szeretet és ehhez ragaszkodunk, akkor ez másokat zavarhat.
Kérjük a Szentlelket, hogy teremtse újjá szívünket, és ezáltal megújuljunk bensőnkben. Úgy viszonyuljunk mindenhez, illetve mindenkihez, hogy ugyanolyan értékrend, ugyanaz a lelkület legyen bennünk, amely Jézus Krisztusban volt (vö. Fil 2,5).