Nagyböjt 4. vasárnapja – Jn 9,1-41
Ma az öröm vasárnapja van. Eltölt-e minket a hibáink bocsánata nyomán fakadó öröm?
A nagyböjt folyamán Jézus arra hív minket, hogy a Szentlélek vezetésével Vele együtt készüljünk az ő üdvözítő szenvedésének, kereszthalálának, valamint az ő feltámadásának ünneplésére. Az első vasárnap tanúi lehettünk az ő megkísértésének. A második vasárnapon nekünk is megmutatta az ő dicsőségét. A harmadik vasárnapon pedig nekünk is tudtunkra adta, hogy az igazi imádók „lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar” (Jn 4,23).
A Húsvét előtti szent negyven nap a keresztségi fogadalmunk megújítására való készület ideje is. A keresztséggel megkapjuk Krisztus világosságát, amely képessé tesz minket arra, hogy meglássuk életünk összefüggéseit, valamint igazi távlatait.
Isten arra teremtett minket, hogy lássunk. Aki nem akar látni, az nehezebb helyzetbe hozza magát. A tiszta szív, a tiszta szem képes Krisztus világosságát fölfogni. Az ő világossága nélkül az élet sötét éjszakája vesz körül minket, és nem tudjuk, hogy mi az értelme életünknek. Amikor a hit nélküli ember belátja életének teljes értelmetlenségét, számára az a legnagyobb, legfontosabb felismerés.
A mai evangéliumban Jézus egy születésétől fogva vak embert tett látóvá (nem csupán fizikai, hanem lelki értelemben is). A Jézussal való találkozás, Jézus érintése átformálta az életét. Ez azért valósulhatott meg, mert hitte, hogy Jézus az Emberfia, vagyis a Messiás.
A hitünkre úgy vigyázzunk, mint a szemünk fényére! Sajnos, látásunk elhomályosulhat. Akik magukat hibátlanoknak tartják, ugyanakkor mások gyarlóságaival foglalkoznak, azok vakok, és megmaradnak abban.
A mai evangélium több szereplője is mások bűnét firtatta. Még a tanítványok is azt kérdezték Jézustól, amikor meglátták a vakon született fiút, hogy „ki vétkezett, ez vagy a szülei…?” A farizeusok is azt állították róla, hogy mindenestül vétekben született. Sőt, Jézusról is azt mondták: „Tudjuk, hogy ez az ember bűnös”.
A farizeusok azt is megkérdezték Jézustól: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus megfelelt nekik: „ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök”.
Jézus ma is köztünk jár csodatevő hatalmával. Meg akar gyógyítani minket a vakságunkból. De ezt akkor tudja megtenni, ha nem a mások botlásaival foglalkozunk, hanem a magunkéval, és kérjük Istent, hogy teremtsen bennünk tiszta szívet. Egyedül hibáink beismerése indíthat el minket azon az úton, amelyen az irgalomban gazdag Istennel találkozhatunk. Így megtapasztalhatjuk magunkban Isten gyógyító erejét, megszabadulhatunk lelki vakságunktól, és tudunk örülni mások örömeinek is!
Igazán a tiszta szívű ember tud örvendezni. Ha megbánással meghajlunk Isten előtt, akkor Ő irgalmas szeretettel felemel minket. Így kerülhetünk Vele személyes kapcsolatba.