Advent 2. hete, szombat – Sir 48,1-4.9-11; Mt 17,10-13
Követjük-e Jézus megtérésre szóló felhívását?
A vallásos zsidók a mai napig abban a hitben élnek, hogy a Messiás eljövetelének egyik biztos és elengedhetetlen külső jele az lesz, hogy előtte látható módon újra eljön Illés próféta.
A színeváltozás után (amikor megjelent Mózes és Illés) a tanítványok azért faggatták Jézust Illés próféta eljöveteléről, mert arra gondoltak, hogy talán ez volt Illésnek az az eljövetele, amelyről a próféták, illetve az írástudók beszéltek. Ő megmagyarázta apostolainak, hogy Illés Keresztelő Jánosban már eljött, de nem ismerték fel, 
ezért kényük-kedvük szerint bántak vele (vö. Mt 17,12; Mk 9,13), mert nem úgy jött, ahogy elképzelték. Erről beszélt Gábriel főangyal is, amikor az áldozat bemutatása közben megjelent Zakariásnak, hogy az ő születendő fia Illés szellemével, valamint az ő erejével fog az Úr előtt járni (vö. Lk 1,17).
Isten hatalmát Jézus nem külső erődemonstrációként, hanem belső valóságként jelenítette meg (vö. 1Kir 19,12). Ő szívbeli megtérést kívánt hallgatóitól. A helyreállítást az emberi szívekben akarta elvégezni, amelyek megnyílnak az isteni tűznek, hogy kiégessen minden bűnt, minden gonoszságot. Az őszinte megtérés a feltétele annak, hogy helyreálljon a kapcsolat a Teremtő és a teremtmények között.
Jézus hozzánk sem nagy külsőségek között jön el, hanem úgy, mint a koldus. Szívünk ajtajánál áll és kopogtat újra meg újra (vö. Jel 3,20). Ha beengedjük, akkor megtisztítja szívünket, előkészíti azt az Isten Országa magvainak befogadására. Utána elveti magvait, egy új kapcsolat kezdeményeit Istennel, valamint embertársainkkal.
Vegyük észre az Úr érkezését mindennap! Nyissuk meg előtte szívünket! Fogadjuk be Őt, és növekedjen bennünk nagy fává az Isten Országa, ahol Jézus hasonlata szerint otthont találnak az ég madarai (vö. Lk 13,19). Legyen nagyon sok Istennek tetsző emberi kapcsolat fészke a szívünk!