Advent 1. vasárnapja Iz 2,1-5; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44
Mit tartunk a legfontosabbnak az életünkben?
Hogyan ápoljuk kapcsolatainkat?
Ma megkezdődik az új egyházi év, benne az adventi időszak. „Adventus Domini” azt jelenti, hogy az Úr eljövetele. Ilyenkor nem csupán az első (a 2000 évvel ezelőtti) eljövetelének megünneplésére készülünk. Éberen szükséges felkészülni arra is, hogy az Úr a mi személyes életünkben mindennap el akar jönni hozzánk. Aztán jön majd halálunk alkalmával is, legvégül pedig a világ végén.
Minden új életszakasz lehetőséget kínál életünk megújítására. Ez főleg a kapcsolataink megújítását jelenti, mivel életünk kapcsolatokból áll. Amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes az életünk. De mivel kapcsolataink igazi alapja, illetve forrása az Istennel való kapcsolatunk, ezért főleg a három isteni személlyel szükséges külön-külön ápolni a kapcsolatainkat.
Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy az Isten emberi testben jött el hozzánk. Jézus Krisztus révén baráti kapcsolatra akar lépni velünk az Isten, hogy aztán általunk másokkal is baráti kapcsolatot tudjon létesíteni. Tanítványainak mondja, hogy: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Amikor pedig azt mondja nekik, hogy „tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Mt 28,19), akkor voltaképpen azt akarja mondani, hogy tegyétek őket barátaimmá. A tanítvány tehát barátot jelent, hiszen Krisztus nevezi tanítványait barátainak.
Aquinoi Szent Tamás szerint: „A barátság összekapcsolja az érzéseket, és a kettőből szinte egy szívet csinál”. Szerinte a barátság kialakításához a cselekedetekben szükséges összeforrni, összekovácsolódni: „A házasság voltaképpen egy igazi, őszinte, tiszta barátság, ahol teljesen föltárhatod önmagadat a másik előtt. Ha tehát van valami, amit nem mersz elmondani a férjednek, illetve a feleségednek, akkor ez azt jelenti, hogy van olyan titkod, ami benned marad, beléd reked. Ezzel elkezdődik az elszigetelődés, majd az eltávolodás, végül a szakadás, a válás. Ha valamit nem mersz megosztani a házastársaddal, akkor a barátságotok megromlott, újra kell csinálni, újra kell dolgozni érte, hogy mihamarabb újra egy legyen a szívetek, hogy szívből beszélhess a szívedhez”.
Miközben Jézus jön hozzánk, mi is igyekezzünk Rá találni! De már ehhez is barátokra van szükségünk. A napkeleti bölcsek egymás segítségével jutottak el Jézushoz. És miután Jézusra rátaláltunk, valamint befogadtuk Őt, szükséges tovább adnunk másoknak is, hogy hozzájuk is eljuthasson Jézus. Halálunk óráján is szükségünk van mások közvetítésére. Sőt, a végítélettel kapcsolatban is tanácsolja Jézus, hogy: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy… befogadjanak benneteket az örök hajlékokba” (Lk 16,9).
Ebben az adventben legyünk egymás jó barátaivá, hogy karácsony ünnepe elhozza nekünk azt, amire vágyunk (az igazi békét, a szeretet kiáradását, az Istent).