Évközi 34. hét, szombat – Jel 22,1-7; Lk 21, 34-36
Készen állunk-e az Úrral való találkozásra? Az eltelt egy év alatt közelebbi (személyesebb) kapcsolatba kerültünk-e Istennel (az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel)?
A Jelenések Könyvében olyan fákról olvasunk, amelyek egy évben „Tizenkétszer hoznak termést, vagyis minden hónapban gyümölcsöt teremnek”. Az egyházi év végéhez érve készítsünk számadást, hogy nekünk mennyire gyümölcsöző az életünk.
Lukács evangéliumának mai részletében elhangzik Jézus utolsó beszéde: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap”. 
Ezzel egyszerre utal egyéni életünk, valamint a világ végére. Azt a napot minden ember abban az állapotában éli át, amelyben halálakor van. A halál pedig „Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak”.
Ezért nekünk az a dolgunk, hogy életünk utolsó napján készen legyünk a Jézussal való végső találkozásra, Jézus figyelmeztetése helyénvaló, de nem ijesztgetés akar lenni, hanem szavai szeretetből, a megmentés érdekében hangzanak el. Akit csak a földi élet és élvezet érdekel, az nem törődik az utolsó nappal, amikor a végső sorsunk eldől.
Az idő múltával minden nappal feltétlenül közelebb kerülünk az ítélet napjához. Csupán az a kérdés, hogy lélekben mennyire kerülünk közelebb az Istenhez. Mint ahogyan a mai napunk az egyházi év határát jelenti, ugyanígy határkő lehet az életünkben minden egyes nap, amelyen megnyerjük, vagy elveszítjük a küzdelmet az örök életért.
Aztán Jézus így folytatja: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy … megállhassatok az Emberfia színe előtt”! Tehát a virrasztás, illetve az imádság összekapcsolódik. Aki imádkozik, az éber Isten felé. Megfordítva is igaz, hogy aki lelkileg éber, az imádkozik.
Ezzel a felhívással indult el Jézus a szenvedésébe. Az Olajfák hegyére érve a felhívását azzal egészítette ki, hogy: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Lk 22,40). Máté, valamint Márk evangélisták még hozzátették, hogy: „A lélek ugyan készséges, de a test gyönge” (Mk 14,38).
Jézus úgy fog visszatérni, mint Emberfia, akinek Isten minden hatalmat átadott. A végső szó az Övé lesz. Ezért erősödjünk meg a hitünkben! Úgy éljünk, úgy virrasszunk és úgy imádkozzunk, hogy számunkra az utolsó nap a Jézus Krisztussal, illetve a minden szerettünkkel való várva várt boldog találkozás, valamint a beteljesülés napja legyen!
Ezzel a hittel és reménnyel mondjuk ma estétől kezdve mindennap, nemcsak adventben, hanem egész életünkben, hogy: „Jöjj el, Urunk, Jézus”!