Évközi 34., Krisztus Király Vasárnapja – Lk 23,35-43
Akarjuk-e, hogy Krisztus legyen életünk ura?
Elérkeztünk az egyházi év utolsó vasárnapjához, amelyet 1925 óta Krisztus Király Vasárnapjának hívunk.
Azt gondolhatnánk, hogy igen régi lehet ez az elnevezés. Ma már nem időszerű, sőt érthetetlen, hogy Krisztust királynak nevezzük. Még időszerűtlenebbnek érezték ezt az ünnepet, amikor XI. Piusz pápa kihirdette az 1925-ös szentévet, melynek a mottója ez volt: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!”
Azokban az években világszerte, de főleg Európában sorra döntötték le a királyi trónokat. Az első világháború után Európa népei nem éppen békés hangulatban éltek. A győzteseket is megtépázta a háború. A legyőzöttek pedig a megalázó párizsi, majd főként a kegyetlen trianoni békediktátum szörnyű következményeit nyögték, a revans vágyától fűtve. Európa ugyanakkor a diktatórikus rendszerek megalakulásának korszakát élte. Oroszországban már 8 éve dúlt a bolsevizmus, benne a polgárháború. Magyarországon is megszűnt a királyság. Országunk túl volt már a proletárdiktatúra korszakán is.
Érdemes felidézni, hogy 1925-ben XI. Piusz pápa hogyan indokolta a mai ünnep bevezetését. Közben figyeljünk arra, hogy az akkori pápa helyzetértékelése mennyire alkalmazható a mai helyzetre:
„…akadtak államok is, amelyek azt hitték, hogy Istenre nincs szükség, és amelyek vallása istentelenségből és istenmegvetésből állott. Mindenütt a gyűlölet vetése érik, a népek között az irigység és vetélkedés tüze lángol, amely hátráltatja a béke helyreállítását. A mértéktelen mohóság, amely nemritkán a közjó és a hazaszeretet látszatával kendőzi magát, ebből támad a polgárok meghasonlása egymással, valamint az a féktelen, vak önzés, amely csak a maga javát nézi, és mindent eszerint mér és ítél meg. Alapjaiban rendült meg és a vesztébe rohan a társadalom…”
A további helyzetelemzés helyett álljunk oda a kereszten függő Krisztus Király elé! Ismerjük fel, hogy királycsúfolás helyett királyavatásra van szükség, elsősorban önmagunkban! Akarjuk-e, hogy Ő legyen életünk ura? Döntsük el, hogy engedjük-e Krisztust működni az életünkben! Vállaljuk-e, hogy a legegyszerűbb mindennapi dolgokban is azt tegyük, amiről úgy gondoljuk, hogy Ő akarja, hogy tegyük! Illetve hogy ne tegyük azt, ami nem kedves előtte! Imádkozzunk:
Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem harcoltál az elismerésért. Nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége, könyörtelensége. Te soha nem fölényeskedtél, nem kérkedtél csodálatos erőddel. Te vagy az Irgalmasság Királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a Halhatatlan Király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált, valamint örök életet adsz nekünk. Akarom, sőt kérem, hogy Te légy a királyom itt a földön, illetve majd az örök életben is! A jobb lator szavaival kérlek: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel”!