Évközi 33. hét, csütörtök – Lk 19,41-44
Elfogadjuk-e, hogy egyedül Krisztus lehet a mi békességünk?
Amikor Lukács megírta az evangéliumát, Jeruzsálem pusztulása már megtörtént. Az imént hallott evangéliumi részletet Lukács evangélista miattunk írta meg, hogy magunkra alkalmazhassuk.
A mi nemzedékünknek is szól, hogy Jézus egybe akar gyűjteni minket. Könyörülő irgalmából meglátogat minket is, hogy ne sötétségben és a halál árnyékában üljünk, hanem a mi lépteinket is az üdvösség, valamint a béke útjára igazítsa. Kérdés, hogy befogadjuk-e Krisztust? Akarjuk-e, illetve engedjük-e, hogy Ő egybegyűjtsön minket?
Ha nem fogadjuk el Krisztust, akkor nem lesz béke bennünk (de a közösségeinkben sem). Ráadásul az elutasító magatartás következménye katasztrófa lesz.
Amíg időnk van, ismerjük fel Jézus látogatásának idejét, vagyis azt, hogy csak Tőle remélhetjük az egységet, a békét, valamint az üdvösséget! Álljunk készen az ő befogadására, hogy Ő legyen a mi egyéni és közösségi életünknek az Ura!