Évközi 22. hét, szombat – Lk 6,1-5
Ápoljuk-e a hagyományainkat? Milyenek a vasárnapjaink, az ünnepeink?
Az egyes emberekre, valamint a kisebb, sőt nagyobb közösségekre (nemzetekre is) jellemző, hogy milyenek a hagyományaik, az ünnepeik, és hogyan tartják meg ezeket.
Hagyományaink őrzik az elődeink által fontosnak tartott értékeket, illetve tapasztalatokat, amelyek sokat segítenek abban, hogy életünk értékes legyen, és helyes irányba haladjon. Viszont a hagyományokhoz való helytelen ragaszkodás korlátozza a fejlődésünket. Ezért jó, ha hagyományainkban, valamint szokásainkban a megőrzés, továbbá a megújítás elve egyszerre érvényesül.
A zsidók a vallási előírásaik közül három csoportot tartottak kiemelt fontosságúnak. Ezek a szertartásos tisztasággal, a templommal, illetve a szombattal kapcsolatos előírások voltak. 29 (vagy a szigorúbb felfogás szerint 39) tilalom volt, amelynek megszegése szombaton súlyos vétségnek számított. Ha mások (tanúk) jelenlétében és a megelőző intés ellenére meggyalázták a szombati nyugalmat, akkor ennek akár a megkövezés is a következménye lehetett.
Amikor Jézus tanítványai a félig érett gabonakalászokat tépdesték, a tenyerükön pedig kimorzsolták a szemeket, hogy ezeket eszegetve csillapítsák maró éhségüket, ezt a farizeusok rosszindulatúan úgy értelmezték, hogy kétszeresen is megszegték a szombati nyugalmat. Hiszen szerintük a tanítványok a kalászoknak a tépkedésével, valamint a tenyerükön való szétmorzsolásával arattak és csépeltek. Tehát a két legjobban tiltott munkát végezték. Az intés közvetlenül a tanítványoknak szólt, de Jézusra is vonatkozott. Bár Jézus nem tépdeste a kalászokat, de Őt is felelőssé tették a tanítványok viselkedéséért.
Jézus megvédte tanítványait. Amit ők tettek, az nem törvényszegés, mert szükségből tették. A szombat, illetve a törvény az emberért van, nem pedig fordítva. Isten nem azért adta az ő tiszteletének törvényeit, hogy kínozza az embereket, hanem éppen az emberek érdekében. Minden parancs, előírás, tiltás a mi életünk és üdvösségünk érdekében van.
Fordítsunk nagy gondot a vasárnap megszentelésére! Az erről való gondolkodás már egész héten, de szombati napon különösen időszerű. Mert ahhoz, hogy a vasárnapot méltó módon ünnepelhessük, arra időben szükséges felkészülni.
Törődjünk életünk minőségével, kapcsolatainkkal! Ne feledjük, hogy a vasárnap méltó megünneplésének a célja az Istennel, valamint az egymással való kapcsolataink megerősítése! Törekedjünk arra, hogy ez meg is valósuljon!