Évközi 22. hét, kedd – Lk 4,31-37
Milyen megszállottság uralkodik rajtunk, illetve bennünk?
A Szentlélek irányítása alatt élünk-e?
Biztos tény, hogy minden ember halandó. Földi életünk lezárásának időpontja bizonytalan, ezért mindig legyünk készen a számadásra! Az is kétségtelen, hogy sem az egész univerzumban, sem a lelki életünkben nincs teljes vákuum. Vigyázzunk arra, hogy milyen vágyak uralkodnak bennünk! Gondoskodjunk arról, hogy mivel töltekezünk, milyen gondolatokkal foglalkozunk!
Az is tény, hogy Krisztus (a második isteni Személy) értünk emberré lett, feláldozta életét értünk, majd feltámadt, hogy megváltásának gyümölcseként a Szentlélek által közösségben lehessünk Vele. Így a saját életében részesíthet minket. De szükséges, hogy ebben mi is közreműködjünk Vele. A mai evangéliumban nem véletlenül kiabálta a tisztátalan lélektől megszállt ember, hogy: „Mi dolgunk veled, názáreti Jézus?”
Jézus tettei a bukott angyali világgal is kapcsolatosak. Mivel az embert a sátán csábította bűnre, ezért Krisztusnak őt is szükséges volt legyőznie, hogy az ember megmeneküljön. Nagy hiba volna, ha azt gondolnánk, hogy csupán a test és a vér ellen szükséges küzdenünk. Az ösztöneink, a negatív indulataink, valamint a rossz hajlamaink fölött megszerzett önuralom még kevés. Krisztus segítségével legyőzhetjük magunkban az evilág fejedelmét is.
Nem elég a Jézus Krisztusról való ismeret. Ez csupán holt tudás, mint a démonoké, akik többet tudnak Istenről, mint az összes teológus együttvéve. De mivel nem képesek hinni, remélni, valamint szeretni, így részükről annak kinyilvánítása, hogy a názáreti Jézus „az Isten szentje”, nem hitvallás.
Sajnos, kortársaink között sokan vannak, akik tudnak Jézusról, ismerik a Szentírást, hittanra is jártak, sőt esetleg elvégezték még a teológiát is, de mindez csak ismeret maradt, holt tudás, és nem vált életté. Ahhoz, hogy diadalt arathassunk a Sátán fölött, egyedül a Krisztusba vetett erős, őszinte hit, az Úr eljövetelét váró remény, valamint az iránta való rendíthetetlen szeretet tehet képessé.
Ha az ember Krisztussal közösségben van, akkor fölötte a gonosz lélek elveszíti uralmát. Annyit megtehet ugyan, hogy a földre sújtja, vagy ide-oda ráncigálja, mint teszi olykor a szentekkel is, de valójában nem tud ártani. Ha Isten Szentlelke tölt el minket, akkor Ő erőt ad nekünk, hogy Jézus Krisztus nevében parancsoljunk a gonosz lelkeknek.
A gonosz lélek által megszállott ember meggyógyításának a csodája erősítse meg bennünk a bizalmat Jézus iránt! Ő bebizonyította, hogy az ő hatalma nagyobb, mint azoké a lényeké, akik ártani akarnak nekünk. Ha engedjük és akarjuk, hogy betöltsön minket a Szentlélek, akkor megtapasztalhatjuk Krisztus győzelmes erejét bennünk, illetve általunk!