Évközi 16. hét kedd – Mt 12,46-50
Hogyan lehet személyes kapcsolatba kerülni Jézussal?
Jézus a mai evangéliumban nem az édesanyjához, vagy a rokonaihoz fűződő kapcsolatát akarta megtagadni, hanem a tanítványaival való kapcsolatát akarta értékelni. Jézus tanítványának lenni nem azt jelenti, hogy valamiféle elméleti képzésen vesz részt valaki, amelyet Ő tart a számára, hanem életközösséget jelent Vele. Ezért a tanítvány számára is a mennyei Atya akaratának a teljesítése a cél.
Nem kétséges, hogy Jézus anyja (Mária), aki magát az Úr szolgáló leányának nevezte (vö. Lk 1,38), egész életében az Isten akaratát teljesítette. Jézus az evangéliumban mondott szavaival nem akarta tagadni anyjával való kapcsolatát, hiszen jól tudta, hogy anyja mindenkinél jobban teljesíti Isten akaratát. Mária nemcsak anyaságán keresztül kapcsolódott Jézushoz, hanem hitén és szeretetén keresztül is. Ezért lett a legkiválóbb tagja Jézus új közösségének. Szűz Mária jó tanítvány volt. Ezért lett ő az Egyház anyja.
A rokonok számára azonban Jézus szavai felhívás jellegűek. Őt nem lehet kisajátítani, vagy küldetésében korlátozni. Ő minden ember Üdvözítője, és mindenki iránt a testvér szeretetével kötelezi el magát. Aki viszont nem hisz (még ha rokon is), kizárja magát ebből a közösségből.
Krisztus Egyházában már nem az Ábrahámtól való leszármazás a döntő, hanem a hit, valamint az Atya akaratának a teljesítése.
Aki tehát közeli, személyes kapcsolatba, közösségbe akar kerülni Jézussal, annak az Atya akaratát szükséges keresnie, illetve megvalósítania: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim? Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám”. Nem azt mondja, hogy olyan, mintha testvérem, nővérem, vagy anyám lenne, hanem valóban az is!
Assisi Szent Ferenc a hívőkhöz írt levelében írta (mindkét változatban egyformán), hogy: „a mi Urunk Jézus Krisztusnak a jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek. Testvérei akkor, amikor az Atyának az akaratát teljesítjük. És anyja akkor, amikor az isteni szeretet és tiszta és őszinte lelkiismeret által a szívünkben és testünkben hordozzuk Őt, és szent cselekvéssel a világra szüljük Őt”. Aztán újra meg újra ismétli, hogy: „milyen szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van”.
A mai evangélium örömhíre számunkra tehát az, hogy ha a Jézussal való személyes kapcsolatunk elsőbbséget élvez emberi kapcsolataink között, ha mindenek elé és fölé helyezzük a mennyei Atya akaratának teljesítését, akkor mi is olyan kapcsolatba kerülünk Jézussal, mint Ő az édesanyjával. Továbbá kapcsolatba kerülünk mindazokkal, akiknek az eledele szintén a mennyei Atya akaratának megvalósítása.
A Vele való személyes kapcsolatnak a lehetőségét ajánlja föl nekünk Jézus. Éljünk ezzel a lehetőséggel!