Szűz Mária Szeplőtelen Szíve – Iz 61,9-11; Lk 2,41-51a
Miben lehet példaképünk Szűz Mária?
Igaz, hogy Isten Máriát kivette az áteredő bűn alól, de nem tette őt vétkezhetetlenné. Őt is kísértette a sátán, mint ahogyan Jézust is, de sikertelenül. Mária a szabadságát arra használta, hogy testét és lelkét egészen az Atya és az ő egyszülött Fia rendelkezésére bocsássa.
Mária főleg két tulajdonságában lehet a példaképünk.
1. Nyitottság a jóra, a szeretetre, az Istenre.
A mi szívünk mindent magába fogad (jót és rosszat egyaránt). Mária szíve viszont csak Isten számára volt nyitva. Ezért mondjuk Máriát szeplőtelen szívűnek. Isten akaratát kereste, Isten szavára volt fogékony. Nemcsak az angyalnak fejezte ki készségét, amikor azt mondta, hogy „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38), hanem a Fia által mondott szavakat is bizalommal elfogadta. Sőt az emberek közvetítésével érkezett szavakat is befogadta, mint ahogy a betlehemi pásztorokét: „szívébe véste és el-elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19).
A mi szívünk is képes arra a csodára, hogy befogadja a felfoghatatlan Istent. Egy másik embert is egyedül az képes befogadni, a maga felfoghatatlan titkával, aki nyitott az Istenre. Ezért bízhatta Jézus a kereszten Máriára szeretett tanítványát, valamint ezért lehet Ő az Egyház Anyja, illetve égi Édesanyánk. Továbbá ezért lehet a bűnösök menedéke, a szomorúak vigasza és mindaz, amit a litániában elmondunk róla. Azáltal, hogy Mária alázattal befogadta Jézust, Isten temploma és minden megkeresztelt ember példaképe lett.
2. Követhetjük Őt az ujjongó örvendezésben is, amely az ő szívét megőrizte szeplőtelennek.
Mária hálaéneke (a Magnificat) egy magasztalás, hálaadás, Isten dicsőítése.
Isten műveinek elragadtatott szemlélése és az ebből fakadó istendicséret őrzi meg szívünket legjobban a bűn szeplőitől. Ezért szükséges lelki életünkben Isten imádására, dicséretére és a hálaadásra törekednünk.
Gondolkodjunk el azon, hogy ezzel mennyire szemben áll a világ és a magunk sorsán való kesergés, a mások miatti elégedetlenkedés, a hergés-morgás, a zsörtölődő, zsémbes lelkület!
Vajon miről beszélgetünk egymással a szentmisék után, és úgy általában? Hasonlítanak-e a találkozásaink, társalgásaink, valamint együttléteink Mária és Erzsébet találkozására?
Mária Szeplőtelen Szívének emléknapja arra hív bennünket, hogy Mária példájára mi is nyissuk meg szívünket Isten előtt. Töltse el a mi szívünket is a hála, az örvendezés, és ebben erősítsük meg egymást!