Úrnapja, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe Lk 9,11-17
Hol keresünk testi-lelki felüdülést?
Ebben az évben Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepén Lukács evangéliumából olvassuk fel a kenyérszaporítás csodáját. Ezt ő úgy írja le, mint az Eucharisztia adásának az előképét. Jézus áldást mond, majd megtöri a kenyeret. Olyasmit tesz, amit később az utolsó vacsorán, vagy amit az emmauszi tanítványokkal együtt étkezve fog cselekedni.
Jézus az Eucharisztia adása által az Atya nevében terít asztalt azoknak, akik követik Őt. A puszta magányában, a közelgő éjszakában pedig a legtöbbet adja, amit ember kaphat (Isten társaságát). Ezzel az Istennel való közösség kezdődik meg az ember számára. Ez a mai evangélium legfontosabb mondanivalója.
A mostani meleg nyári napokra való tekintettel is vonhatunk le tanulságokat.
Mindnyájunknak szükségünk van pihenésre. Nem csak egy-egy napra év közben, hanem ha van rá lehetőség, akkor több napra is. Jézus ezt a lehetőséget akarja nyújtani tanítványainak, amikor „egy magányos helyre vonult” velük. Csakhogy a nép is kereste Őt. A népről pedig olvastuk, hogy Jézus ennek ellenére „szívesen fogadta őket”.
Jézus soha senkit nem küldött el, még akkor sem, ha rosszkor keresték Őt. Nikodémus éjnek idején jött hozzá, mert nem akarta, hogy felismerjék. Gondolhatott volna arra, hogy Jézusnak is szüksége van éjjeli pihenésre. Ennek ellenére Jézus szívesen fogadta őt. A rossz hírű nő egy farizeus házába jött Jézus után. Nem gondolt arra, hogy ezzel megbotránkoztatja a farizeus Simont, Jézust pedig rossz hírbe hozza. Jézus az alkalmatlankodó nőt is szívesen fogadta. Így tett a mai evangéliumban szereplő nagy tömeggel is (jóllehet Ő is éhes volt és fáradt). Jézus ma is ilyen. Minket is szívesen fogad, bárhol vagy bármikor keressük Őt. A nap 24 órájában kész fogadni minket.
Jó lenne ha mi is szívesen fogadnánk mindenkit, amikor hozzánk fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal. Ne legyünk olyanok, mint Jézus tanítványai, akik kevésbé voltak megértőek az emberekkel szemben! Ők is éhesek, fáradtak voltak, és esetleg tartottak attól, hogy az éhes tömeg kezelhetetlenné válik. Ráadásul Jézus lehetetlennek tűnő megoldást kért tőlük, hogy adjanak ők ennivalót az embereknek.
Jézus meg akarta őket tanítani arra, hogy Ő ura a lehetetlennek tűnő helyzeteknek is. És ha követik Őt, akkor megtapasztalják a segítségét. Amikor azt mondta, hogy: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban”, Ő kezébe vette a dolgok irányítását! Aztán a tanulság levonása érdekében még egy kis többletmunkát is adott nekik (rájuk bízta a maradékok összegyűjtését).
Ha Jézusra hallgatunk és Vele együttműködünk, akkor megoldódik minden. Még a lehetetlennek tűnő helyzetek is. Mert Ő ígérete szerint velünk van nemcsak a munkánkban, hanem a pihenésünkben is.