Évközi 10. hét, kedd – Mt 5,13-16
Milyen hatással vagyunk a környezetünkre?
Isten olyan fontos szerepet szánt nekünk, mint amilyen fontos a mindennapi életben a só és a világosság. Ha Isten akarata szerint igyekszünk élni, akkor leszünk a föld sója és a világ világossága.
Ha a só feloldódik az ételben, akkor ízt ad neki, és egyúttal megőrzi az ételt a romlástól. Akkor töltünk be hasonló szerepet a világban, ha jóízűen végezzük a munkánkat, ha örömmel, szívesen és szeretetből tesszük a feladatainkat. Ez akkor teljesül, ha nem a saját hasznunkat, illetve dicsőségünket keressük, és ha nem mások elismerését, vagy háláját várjuk érte.
Akik befogadták a Szentlelket, azok lelkesen teszik a jót, nem a teljesítményekre törekvő ember görcsös akarásával, hanem könnyedén, a Szentlélek kegyelmének segítségével. Akik hisznek Istenben, azok Isten miatt gyakorolják a szeretetet, a türelmet és a megbocsátást. Jézus kifejezetten mondta, hogy jó tetteinkkel viszonozzuk a mennyei Atya jóságát. Ezzel dicsőítjük meg Őt, 
és így leszünk igazi gyermekei az Atyának, valamint jó testvérei Jézus Krisztusnak és egymásnak. A jó tettek teszik életünket ízessé mások számára.
Ebben a világban az önzés ront el mindent. Sajnos, hajlamosak vagyunk magunkra vonni a figyelmet, amikor másokért élünk, vagy másoknak szolgálunk. Könnyen önteltté válhatunk, és minden jó cselekedetünkért viszonzást, elismerést, vagy jutalmat várunk. Vigyázzunk arra, hogy jó cselekedeteinket soha ne a magunk dicsőségére tegyük! Az ételben sem jó, ha túl sok benne a só.
Meglepő, és igen nagy bizalom Jézus részéről az a kijelentése, amikor azt mondja rólunk, hogy mi vagyunk a világ világossága. János evangéliumában pedig Jézus önmagáról állította, hogy: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Tehát mi csak akkor lehetünk a világ világossága, ha Őt követjük.
A világosság segít az eligazodásban, és a hegyre épült város egyúttal menedéket, illetve oltalmat is jelent.
Ne feledjük, hogy egyedül Isten a világosság. Ő ad értelmet mindennek, és egyedül Ő a biztonság. Aki Hozzá igazodik, az nem téved el, és aki Benne bízik, az nem csalódik sohasem. Mi csak annyiban és akkor vagyunk világosság, ha Krisztus által az Istenhez kapcsolódunk, mint az elektromos izzó, amely az energiaforrástól kapja a világító erejét. A fényforrás nem önmagát világítja meg, hanem a környezetét, hogy minden láthatóvá legyen.
Rajtunk is múlik, hogy istentelen lesz-e a világ, valamint hogy sötétségben, vagy világosságban fognak-e élni az emberek. Még a pislákoló mécses fénye is segít az emberi tájékozatlanság sötétjében (bármilyen csekély is a fénye). Sokat tudunk segíteni még az őszinte bűnbánatunk példájával is. Hiszen minden azon múlik, hogy mi befogadjuk-e a Szentlelket és szerinte élünk-e.
Amikor Jézus a föld sójának és a világ világosságának nevezett bennünket, ezzel azt a küldetést kaptuk, hogy mi is képviseljük a világban azt, amit Ő képviselt a földi életében. Így teszünk tanúságot az Atyáról és Jézus Krisztusról.