Húsvét 5. hete, hétfő – Jn 14,21-26
Hogyan valósul meg bennünk az Istennel való egység?
A megváltás végső célja az ember teljes életközössége a Szentháromsággal. A Jézus búcsúbeszédéből vett mai evangéliumi részlet azt a folyamatot tárja fel, ahogyan az Istennel való egység kialakul bennünk. Ez nemcsak Isten műve, hanem ennek megvalósulásában az ember tevékeny, felelős közreműködésére is szükség van. A mai evangélium alapján nyomon követhetjük ennek a lépéseit.
Minden azzal kezdődik, hogy még mielőtt megismertük volna Istent, Ő már szeretett minket, és Isten egyszülött Fia föláldozta magát értünk (vö. Gal 2,20). Ha „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16), vagyis ha készek vagyunk befogadni az ő szeretetét, akkor ezt követi Isten szeretetének a viszonzása, a megismert parancsok teljesítése által. Ezzel mutatjuk ki Isten iránti hitünket és szeretetünket. Erre utal Jézus a mai evangéliumban: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem”. Ez az illő és méltó válasz az ő szeretetére.
Ugyanakkor ez egyben annak a feltétele, hogy Isten egyre jobban ki tudja nyilatkoztatni magát nekünk: „Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki”. A hit így a szeretetben tovább mélyül.
Jézus tanításának egyre jobb megismerése és elfogadása nemcsak azt jelenti, hogy egyre több elméleti ismeret birtokában leszünk, hanem a tanítása átalakítja az életünket.
Ennek folytatása, hogy: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála”. A megváltás végső célja tehát az életközösség a Szentháromsággal. A hívő ember ezt nemcsak tudja, hanem érzi és éli is.
Minden szeretet-kapcsolatnak alkotóeleme valamilyen jelenlét és kölcsönhatás. Ha az evangéliumból táplálkozunk és szerinte élünk, akkor Jézus jelenlétét egyre jobban érezzük. Ez a jelenlét hatással van ránk és egyre erősebb biztosítéka lesz annak, hogy Jézus ígéretei valóra válnak életünkben.
Jézus a személyes hiten keresztül akar minket elvezetni az üdvösségre, nem pedig ellenállhatatlan hatalommal. Isten előtt annak a szeretetnek van értéke, amely bensőséges hitre és reményre épül.
Az élet küzdelmei és kísértései között az a hit erősít meg bennünket, amelyben átéljük Jézus jelenlétét és erejét. Aztán Jézus a mi tapasztalatunkon (tanúságtételünkön) keresztül nyilatkoztatja ki magát a világnak. Ennek a mozzanatai is mindig ugyanazok:
– Először megismerjük és megtapasztaljuk Isten szeretetét. Aztán a mi szeretetünk közvetítésével mások is megismerik és megtapasztalják az ő szeretetét.
– Ezt követi mások részéről is Jézus tanításának elfogadása és megvalósítása.
– Végül pedig a Szentlélek segít mindnyájunkat abban, hogy Krisztus hiteles, élő tanúi lehessünk a világban.