Húsvét 5. vasárnapja – Jn 13,31-35
Az utóbbi időszak milyen fejlődést hozott életünkben?
Nemcsak év végén vagy életünk végén, hanem egyes életszakaszaink végén is ajánlatos megvizsgálni, hogy mennyit fejlődtünk az eltelt időszakban. Mivel két hét múlva már Urunk mennybemenetelét ünnepeljük, érdemes visszatekinteni a februártól eltelt időszakra.
Jézus mindnyájunkat meghívott, hogy legyünk az ő tanítványai, és kövessük Őt. Ez nem csupán azt jelenti, hogy növekedünk a tudásunkban, hanem azt is jelenti, hogy egyre jobban hasonlóvá válunk Hozzá. Kövessük továbbra is Pál apostol felhívását, hogy: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5)!
Lehetőséget kaptunk az ószövetségi szeretet-parancs megtanulására: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat” (Lk 10,27).
A választott nép a főparancsot úgy értelmezte, hogy az számít felebarátnak, aki a szövetség népének a tagja. Jézus azonban megváltoztatta a viszonyítási alapot. Új mércét kaptunk. Az önszeretet mércéje elismerésre méltó, mivel a legkikerülhetetlenebb viszonyítási alapot adja. Hiszen az egészséges ember szereti önmagát, és ez a természetes önszeretet tart életben minket. A szeretet fő parancsa minden emberre vonatkozik, vagyis nem lehet válogatni.
Jézus azonban ennél tovább megy: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást”.
Jézus nem tanácsot, nem kérést, nem óhajt fogalmazott meg, hanem „új parancsot” adott. Ennek megszegése nem csupán tökéletlenség, hanem bűn. Az utolsó mondat általános alanya pedig nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem az utolsó ítéletre is: „Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”.
Mitől új ez a parancs? Attól, hogy közösségi jellegű és közösséget teremtő. Többes számba kerül az alany és a tárgy. Nem csupán egyes személy(ek)re irányul, hanem a közösségre, és annak minden tagjára. Ti szeressétek egymást! Jézus új parancsa szerint nemcsak annyira szükséges szeretnünk a másik embert, mint saját magunkat, hanem úgy, ahogy Ő (Aki olyan mértékben szeretett minket, hogy a kereszten feláldozta értünk az életét).
Ezt a parancsot nem lehet saját erőnkből teljesíteni, egyedül Isten segítségével. A Szentlélek által Jézussal egyesült életünk tehet képessé minket arra, hogy nagylelkűek, együtt érzők, gyengédek tudjunk lenni azok iránt, akiket Ő ránk bíz. Csak Jézus iránti szeretetből vagyunk képesek meghalni a ránk bízott embertársainkért.
Kérjük a Szentlelket, segítsen teljesíteni a halálba induló Krisztus utolsó kérését (a végrendeletét)! A Szentlélek által éljen bennünk Krisztus, hogy úgy tudjuk szeretni egymást, amint Ő szeret minket! Ez legyen a legfontosabb az életünkben.